„Vegye ki a mobilokból az akkumulátorokat!” Állt azon a cetlin, amit Bán Béla orra alá nyomott a fiatal rendőr, amikor az Árkádok parkolóban beült mellé az autójába. Miközben Bán a telefonjával matatott a közlekedési rendőr a többi autót figyelte, aztán intett, hogy indulhatnak. Az ablakok alatt tartott kezével jelezte, merre forduljanak: Magyar utca, Tisza-part, Szabadság tér, fel a hídra, el a Tiszaliget előtt, át a körforgalmon. A kihalt szandai sportreptér aszfaltján állították le az autót. Tíz percig várták, hogy jött-e utánuk valaki. Aztán a fiatal rendőr intett Bánnak, hogy kövesse. Negyedórányi gyaloglás után ültek le a sportreptér füvén, ott ahonnan már a hangár is csak gyufásdoboz méretűnek látszott.
– Magánál van a notesz és a mobil, amit Editre bíztam? – kérdezte a rendőr.
– Nincs – válaszolta ugyanolyan halkan, ahogy a másik férfi kérdezett. – Azt se tudtam, hogy ezeket kellett volna elhoznom. Egyébként kérje el tőle, maguknál van.
– Ki?
– Edit. Mire reggel érte mentem, a kollégái már elvitték.
– Miért?
– Én vagyok a rendőr? Nekem Edit csak egy izgatott üzenetet hagyott este a telefonomon, hogy nagy baj történt, ma feltétlenül reggel vegyem fel a házuknál, mert valami fontosat is át kell adnia. Visszahívni viszont már nem lehetett. Hajnali négykor keltem, hogy időben Újszászon legyek, de a kollégái megelőztek. Mit bízott rá?
– Tegnap délután majdnem eltettek bennünket láb alól. Mielőtt kiértek a kollégáim, kérdeztem Editet, ki az, akire vakon rábízná az életét. Magát mondta.
– Mi a bánatról beszél?
– Edit tegnap a Tündében elmondta, hogy két napja véletlenül kihallgatta a főnöke telefonbeszélgetését…
– Ismerem a történetet – vágott közbe idegesen Bán. – Ki akarta megölni Editet? És mi a radai rosszsebet keresünk egy rét közepén, miközben mindjárt szakadni kezd?
– Hallgasson már! Én helyszíneltem Csaba baleseténél…
– Láttam. A lényeget.
– Nem tudna két percig kussolni – üvöltött a férfi arcába a fiatal rendőr. – Fogja már fel, hogy az életünkkel játsszunk. Csaba zsebében találtam egy noteszt, amiben Gulyás minden kétes ügylete és a feltételezhető szereplők is benne vannak. Meg azt a mobilt, amiről Gulyás nevében az sms-t kaptunk. Edit neve mellett pedig egy kereszt van a noteszban.
Bár Bán szeretett volna kérdezni, de nem tudott és nem is akart megszólalni.
– A Tünde után úgy döntöttem, hazaviszem – folytatta a rendőr. – Már a piacnál feltűnt, hogy követ egy sötétített üveges Opel. Kiérve a városból, a 32-esen meg leintett egy szlovák rendszámos furgon, hogy eltévedt. Amikor visszafordult, már se előttünk, se mögöttünk nem volt senki az úton. Akkor nem is foglalkoztam ezzel, mert, ahogy újra elindultunk, szemből, a távolban feltűnt egy régi Kamaz. Ami egy perc múlva már a mis sávunkban volt. mire berántottam a kocsit az árokba. Percekig üres volt a 32-es. Mielőtt odaért volna az első autó, véletlenül egy járőr, átadtam Editnek a noteszt és a telefont, hogy bízza magára, csináljon belőle másolatokat. Az a notesz az egyetlen bizonyíték, hogy nem képzelődünk, és maguknak nincs köze Gulyás halálához.
– Nekünk? – Szaladt ki Bán száján a döbbent kérdés.
– Félek, hogy Editet Gulyás halála miatt vitték ma be.
