Danka István, mint a megyei tervezővállalat fotósa, 1981 tavaszán felmászott az akkor még működő Ságvári Endre Művelődési Ház tetejére, hogy megörökítse a Nerfeld-palota bontását.
Egy tervből kifelejtett étterem kapcsán megpróbáltam számba venni, hogy a nyolcvanas évek elején hol ebédelhettek a Szolnokon dolgozók. Több ezer ember napi menüjéről volt szó.
Szolnok két turisztikai attrakcióját, a RepTár-t és a Várkapu látogatóközpontot összekötő, több pályázatban és nagyívű tervben is megénekelt Tisza-parti sétány egyik látványossága, az évtizedek óta pusztuló, a 19. századból való vasúti épület. Jól mutatja Szolnok gazdagságát, a város évtizedes elkötelezettségét a múlt és jövő iránti, más tulajdonának tiszteletben tartását, a helyiek érdeke elé helyezését. Emléktáblával kellene már jelölni a város e jellegzetes pontját. Íme, Szolnok?
A Szolnok első írásos említésének 900 éves évfordulója köré szervezett jubileumi eseményekről senki sem távozhatott üres kézzel. Ha más nem, egy matrica került a megjavított autójára.
