2025.10.14. (kedd)

Tipp és indíték

Tipp és indíték

Dátum:

- Addigra már kirúgtak a kéményseprőktől, amikor Gyula bá piásan legurult egy tetőről. Bár a temetésén a többiek azt mondták, nem a zuhanásba, hanem a két hét kórházi alkoholelvonásba halt bele. Mindenesetre a búcsúztatóján ugrott be, hogy ki kellene rabolni a Szapáry úti bankot - folytatta Ványai, miközben a Baross utca házait bámulta a kocsiból.

– Addigra már kirúgtak a kéményseprőktől, amikor Gyula bá piásan legurult egy tetőről. Bár a temetésén a többiek azt mondták, nem a zuhanásba, hanem a két hét kórházi alkoholelvonásba halt bele. Mindenesetre a búcsúztatóján ugrott be, hogy ki kellene rabolni a Szapáry úti bankot – folytatta Ványai, miközben a Baross utca házait bámulta a kocsiból.

– Temetésen nekem is ilyesmiken szokott járni az eszem – jelentette ki a kormánynál Gerzson.

– A Pelikán még megvan? Azt hittem, eldózerolták. Ide akartam mára szobát foglaltatni, de semmit nem találtam róla – mutatott Ványai a hotelra. – Gondolom, a sztriptíz bár sincs már meg az emeleten. Emlékszel Gerzson, amikor Palkó valami itteni táncosnőnek udvarolt, mi meg eljöttünk megnézni a félpucér csajt?

– Nem is mondtad, hogy sztriptíz bárokba jártál, miközben nekem csaptad a szelet.

– Anna! Ez akkor volt, amikor te éppen a nagy Szovjetunióban voltál nyelvi gyakorlaton, és titokban kellett tartani, hogy köztünk van valami. Mit mondhattam volna, amikor Gerzson, mint egy kiéhezett bika kimenőt kapott a rendőrtisztiről, Palkó meg benyögte, hogy hol dolgozik a nője? Bocs, Anna miatt nem mehetek. Meg egyébként is, akkor már harmadik hónapja dekkoltál Moszkvában.

– És mire hazajöttem, te szépen eltűntél. Kurvák és bankrablás, gyönyörű.

– Ne most kapjatok hajba! – Fékezett Gerzson a zebránál, mielőtt a Szapáryra kanyarodott volna.

– Mi a franc ez? Étterem lett az aluljáróból?

– Ványai ne tereld el a szót! Hazajöttem Moszkvából, azt hittem, karácsony után találkozunk, te meg sehol. Legalább egy üzenetet hagytál volna.

– Hogy bankot raboltam, ne várj? Az utolsó hetekben egy árva sort se írtál. Miattad is voltam már úgy nekikeseredve, hogy minden mindegy volt. Nem volt melóm, a haverjaim egyetemre jártak, a nőm, aki persze mindenki előtt szégyellt, valahol a nagy Szovjetunióban. Egyedül, pénz nélkül Szolnokon. Remek kilátások voltak. Ja! És megkaptam az értesítést is, hogy februárban bevonulhatok másfél évre katonának. Gondoltam, szarabb már nem lehet.

– Ez volt az indítékod a bankrabláshoz?

– Parkolj le, kérlek – szólt Ványai, Gerzson pedig azonnal beállt a Tünde elé. Ványai kiszállt és elgondolkodva bámulni kezdte a nyolcvanéves banképületet.

– Nehogy már elérzékenyülj! Végül is nem ezt a bankot raboltad ki.

– Gerzson. Nem érdekel, hogy hiszel nekem vagy sem. Innen vittem el ’89 karácsonyán kétszáz milliót.

– Engem is elvihettél volna – állta meg Ványai mellett Anna.

– Nem tudtam, hogy ráérsz-e, meg jönnél-e velem. Jöttél volna?

– Bandika. Ha tényleg kirámoltad a bankot, és menekülni akartál, akkor neked már csak egy bonyolult nő kellett volna a nyakadba, hogy egy hét alatt lebukj. Még mindig nem hiszem a sztoridat, de ha igaz, akkor okos döntés volt, hogy Annát nem vitted.

– Jöttél volna? – Nézett Ványai a mellette álló nőre, aki hirtelen egyáltalán nem hasonlított arra a lányra, akibe negyedszázada szerelmes volt. – Jöttél volna?

Anna megrázta a lehajtott fejét.

– Ha nem tudod, hogy bankot raboltam, akkor se?

Anna a fejét rázta.

– Volt már valakid?

Anna egyet bólintott, de nem nézett a mellett álló szakállas fickóra.

– Akkor meg mi a francnak kínzod? – Csapott a szolgálati autó tetejére Gerzson. – Elég volt a lelkizésből, meg a nosztalgiából. Porzik a májam. Nem akarok úgy meghalni, mint a tippadód, Gyula bá, tehát húzzunk a többiek után a Szigonyba. Bandika mellém ülsz a banketten, és folytatod! Mert azt már tudom, kitől kaptad a tippet, mi volt az indítékod, de a végrehajtást is részletesen el kell mondanod, ha nem akarod, hogy mindenkinek elmondjam, Anna az eltitkolt pasiját azelőtt felszarvazta, hogy nekünk bemutatta volna.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.