A fiatal helyszínelő elgondolkodva a századosra nézett, majd felugrott, vette a kabátját, és kiviharzott a szobából. A százados kényelmesen feltápászkodott, az ablakhoz lépett, és mosolyogva nézte, ahogy a fiatal rendőr kiszáguld az udvarról a szolgálati autójával. Komótosan elővette a mobilját, hunyorogva keresgélt a nevek között, majd füléhez emelte a készüléket.
– A vezérigazgató urat keresem, itt a százados – mondta hivatalos hangon, majd az ajkát rágva hallgatta a vonal túlsó végéről érkező zenét.
– Történt valami? – szólt bele egy rekedtes hang a telefonba. – Kértem, hogy csak akkor hívjon, ha valami fontos.
– Azt hiszem, ez az – kezdte a százados. – Nem hinném, hogy jó ötlet volt ráijeszteni Gulyás nővérére. Még ki se lépett a Tünde ajtaján, már hívta ezt a Laci gyereket azzal, hogy meg akarják ölni. Én megtettem, amit kértek, balesetként zártam le a Gulyás aktát, de ha így haladunk, kezdhetem magyarázni a bizonyítványomat.
– Ez a fiú, aki a Gulyás haverja volt?
– Az talán nem, csak iskolatársa, akit azonnal megtalált Gulyás nővére az eset után. Azóta pedig folyamatosan hívogatja, mert érzi, hogy valami nem volt rendben a megtollasodó öccse és a halála körül.
– Miért, nem baleset volt?
– Miért, maga szerint az volt?
– Na, idefigyeljen! Nem tudom, miről beszél, mit akar ebből kihozni… – emelte fel a hangját a vezérigazgató.
– Csak azt, hogy nem kellene kapkodni – vágott közbe a százados. – Ha pedig már hülyeségeket csinálnak az emberei, nem ártana bebiztosítani magunkat arra az esetre, ha ez a fiatal kolléga mégis előszedeti az ügyet.
– Ezt hogy érti?
– Fiatal kollégám tegnap elment a Szigonyba egy kicsit szaglászni…
– Mi a francot szaglászik ez ott – hallatszott a vezérigazgató üvöltése a telefonból, mire a százados eltartotta a fejétől a készüléket. – Százados! Százados! A rohadt életbe, mi a büdös fenéért nem válaszol?
– Mert így nem megyünk semmire – szólt bele fél perc múlva a százados. – Tettem maguknak egy szívességet, de amilyen idegesek és kapkodóak, nem sok reményt fűzök az ellentételezéshez.
– Amit megígértem, meglesz. De mit keresett egy fiatal közlekedési a Szigonyban?
– Civilben ment, mert Gulyás nővére megkérte. Ám nem ez az érdekes. Hanem az a beszélgetés, amit véletlenül kihallgatott.
– Mégpedig?
– Úgy tűnik, másoknak is tele lett a puttonyuk Gulyás Zoltánnal. Az egyik egy felbőszült apa, akinek a lányát megalázta, a másik pedig valószínűleg egy kolléganője, aki korábban gyengéd érzelmeket táplált a fiú iránt. Még nem tudom, kik ezek, de ne feledkezzünk meg róluk, ha újra elő kell venni az aktákat.
– Hívom Csabát. Ha valaki, akkor ő tudja, ki ez a kolléganő, és talán Zolika korábbi nőügyeiről is vannak információi. Persze nem szeretném, ha ez a szerencsétlen baleset, ami ugye nyilvánvalóan baleset volt, esetleg újra terítékre kerülne, de azt hiszem, közös érdekünk, hogy felkészüljünk egy kellemetlen fordulatra is. Nem igaz százados?
– Ezért hívtam vezérigazgató úr! És bocsánat, ha zavartam.
– Á, dehogy. A közös üzlet alapja a megfelelő információcsere. A legjobbakat, és hívjon azonnal, ha valamit megtud – ezzel bontotta a vonala.
A százados hosszasan nézte a néma készüléket, majd legörbülő szájjal dörmögte maga elé: Már üzlettársak is vagyunk?