Egykori júliusok: 2 forintos fagyi

Hatvan évvel ezelőtt, 1954. július 4-én rendezték a svájci foci világbajnokság döntőjét, ahol Magyarország - az "aranycsapat" - Németország ellen lépett pályára, ami olyan fontos esemény volt, hogy még a Szolnoki Állami Szigligeti Színház aznapi előadásának kezdési időpontját is áttették 21 órára. Merthogy akkoriban még júliusban is működött a teátrum. Alig egy héttel az elvesztett döntő után a színház saját képzésű növendékei tartottak vizsgaelőadást, a hónap közepén Kengyelen és Kunmártonban tartott tájelőadásokat a társulat, július végén pedig a dunai árvíz károsultjai javára rendeztek műsort. Kunszentmárton nevét az előző mondatban nem írtam el, hanem az 1954. júliusi megyei napilapból idéztem, akkoriban ugyanis a "szent" tagot a településnevekben nem írták le, így Törökmiklós és Jászandrás is volt a megyében.

Természetesen más nyári szórakozási lehetőség is várta hat évtizede a szolnokiakat. Egy hónap alatt rendbe tették a Lokomotív uszodáját - magyarul a háború után lepusztult MÁV strandot -, ahol egyéni (belépővel 4 forint 40 fillér) és csoportos (jeggyel 2,40) öltözők, sportszerek, homokozó, hinta és persze a 2-4 méter mély 50 méteres medence is várta a vendégeket. Akik közül biztos, hogy sokan látogattak ki a nyári estéken az Árnyaskert nevű szabadtéri vendéglótóhelyre, ami a Tisza-híd Liget felőli oldalán működhetett. A magasabb kulturális nívóra vágyók viszont ellátogathattak a Közlekedés Műszaki Egyetem aulájába - azaz a mai bíróság épületébe -, ahol operaestet tartottak "mikrobarázdás" lemezekről. Ám, aki demonstrálni akarta, hogy nyáron sem lazít, hanem tartja a párt irányát, az biztosan nem hagyta ki a Beloiannisz gimnáziumban - azaz a Verseghy épületében - az elfekvő készletek kiállítást. (Fotó: Fortepan.hu)

Az egy évtizeddel későbbi július kicsit üresebbnek tűnik a korabeli megyei napilap hasábjai alapján, bár nem feledkezhetünk meg arról, hogy végre elkezdődött a Tiszaligeti Camping építése, azaz a hónapok óta a helyszínen pusztuló faházelemek összeállítása. Emellett pedig a potyát is fejlesztette a városi tanács, és 1964 júliusától már nemcsak folyóvíz volt Szolnok kedvelt szabadstrandján, de büfét is nyitottak. És persze a nyáron is épült a még ki sem jelölt új szolnoki városközpont első eleme, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi szervezeteinek valamint csatolt intézményeinek székháza az akkori Beloiannisz út és Ságvári körút kereszteződésében.

Ötven évvel ezelőtt, amikor egyetlen júliusi vasárnapon kettőezer vendéget fogadott a Damjanich uszoda, az ejtőernyős világbajnokság nyitó napján pedig 65 ezer üveg kóla és 75 ezer palack sör fogyott, a napilap tudósításai alapján a nyár kevésbé a pihenésről, sokkal inkább a rengeteg beruházásról és az azokhoz kapcsolódó társadalmi munkáról szólt. Bár mielőtt ezekből szemezgetnénk, azért jegyezzük meg, hogy ma is elégedetten csettintenénk, ha Szolnokon az Omegához, a V'73-hoz, a Bergendyhez vagy éppen Rhoda Scott-hoz hasonló előadók lépnének fel nyáron, merthogy ők 1974 júliusában a szabadtéri színpad vendégei voltak. (Fotó: Fortepan.hu)

Fél évszázaddal ezelőtt már az ötödik 46 lakásos házat szerelték a József Attila úti lakónegyedben, ahol az első épület már majdnem teljesen készen volt. Dolgoztak az új kereskedelmi és vízügyi szakközépiskolákon, előbbit 14 millió forintért a Vegyépszer, utóbbit 24 millióért a helyi ÁÉV építette. Közben pedig felavatták a város első emeletes óvodáját, amely a Járműjavító területén az úgynevezett Diesel-program járulékos beruházásaként készült el 10,5 millió forintból. A 40 bölcsődés és 75 óvodás ellátására alkalmas épület berendezéseire az állam 800 ezer forintot költött, az udvar kialakítását pedig a cég szocialista brigádjai végezték társadalmi munkában, mintegy 80 ezer forint értékben, természetesen már a Szolnok 900 jegyében. És persze folytatódott a 4-es főút átkelési szakaszának a beruházása is, így 1974 júliusában elkezdődött a Beloiannisz és Dimitrov utcák kereszteződésének az átépítése, aminek következtében az Eötvös tér hosszú időre zsákutca lett. (Fotó: Danka István)

A nagy beruházási lendület 1984-ra alábbhagyott, így azon a nyáron a legnagyobb építkezés a SZÜV (Számítástechnikai Ügyvitelszervezési Vállalat) új székházának építése volt a József Attila és a Hunyadi út találkozásánál, aminek eredményeként 65 millió forintból egy szintenként ezer négyzetméteres irodaház jött létre. Talán a rendszerváltás előszelének tekinthető, hogy negyven éve már a második butiksor készült el Szolnokon magán beruházásban, hiszen megnyílt a Pelikán szálló és az SZTK közötti hat üzlet. Szandaszőlős pedig terjeszkedett, hiszen a Vörösmező út végén, a Tóth Árpád és a Kölcsey utcák környékén ekkor osztottak ki újabb százötven építési telket, ami kicsit kintebb tolta a város határát.

Talán sokan emlékeznek 1984 júliusából, az akkor még Münnich Ferenc körúti általános iskolában rendezett első fafaragó táborra, aminek alkotásaiból később különleges játszótér készült a Széchenyi lakótelepen. Azt viszont szerintem kevesebben tudják felidézni, hogy miközben újra uszályt rakodtak Szolnok alatt - a Szovjetunióba indítottak így gabonát -, a kánikula miatt locsolási tilalmat rendeltek el a városban 6 és 21 óra között. Így talán érthető az a hír is, hogy az akkor legnépszerűbb szolnoki fagyizóban, a Kistiszában napi 3-4 mázsa fagylalt fogyott el gombóconként 2 forintért. Azaz egy gombóc fagyi pontosan annyiba került, mint az 1984 júliusában bevezetett vonaljegy, amelyeket akkortól előre kellett megváltani majd kilyukasztani a buszon, ami nyugdíjba küldte a járműveken addig működő pénzbedobós jegykiadókat. (Fotó: Fortepan)