Egykori októberek: Tisza, Tünde, papírgyár

A hetven évvel ezelőtti októbernek két, máig ható jelentőséggel bíró kulturális eseménye volt. Az egyik, hogy 1954 októberében önálló társulat kezdte meg működését a szolnoki színházban, Keres Emil vezetésével. A másik pedig, hogy miután annak az évnek a szeptemberében 54 ezer nézője volt a Vörös csillag mozinak és a kerthelyiségének, döntés született egy új, 400 fő befogadására alkalmas szolnoki mozi megnyitásáról. Nem sokkal később, az addigi Móricz Zsigmond Kultúrház helyén - korábban a helyi izraelita hitközség épülete - meg is nyitotta a kapuit a Tisza mozi, amelynek egyik különlegessége volt, hogy több teremben is tudtak vetíteni, de ezt akkoriban még nem neveztek muliplexnek. (30 évvel későbbi fotó a Fortapan.hu oldalról)

Ehhez képest csupán érdekesség az 1954-es megyei napilapot lapozgatva, hogy a kommunista diktatúra enyhülésének jegyében újra használni kezdték a megye településeinek nevében a "szent" tagokat. Így hetven évvel ezelőtt újra Törökszentmiklós, és nem Törökmiklós, Kunszentmárton, és nem Kunmárton került be a hírekbe. De ugyancsak az enyhülésnek, a Nagy Imre-kormány működésének tudható be, hogy az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) járási bizottsága a Dózsa György út 2. szám alól a megyei pártbizottságra, a Beloiannisz útra költözött, és az így felszabaduló helyiségekből öt lakást tudtak kialakítani, ami nagyon jól jött a lakásínségben szenvedő Szolnokon.

Hatvan évvel ezelőtt az emberek többségét itt is leginkább a nyári olimpia köthette le, amit 1964 októberében Tokióban rendeztek. Ez volt az első olyan olimpiai játék, ahonnan műholdak segítségével képeket is közvetítettek, de a megyei napilap is bőségesen beszámolt az eredményekről. És amint a mellékelt képkivágás mutatja, a szolnoki aranyérmesekre külön is odafigyeltek. A Szolnoki Dózsa két vízilabdázója - nem először - benne volt a magyar válogatott keretben, így az aranyérem megszerzése után Boros Ottó és Kanizsa Tivadar fotóját is közölte az akkor még egyébként viszonylag kevés fényképpel dolgozó helyi újság.

A hat évtizeddel ezelőtti beruházások közül inkább érdekes, mintsem jelentős a Tünde - korábban Kádár, ma Black cat - cukrászda felújítása a Ságvári - előbb és ma is Szapáry - úton, amire a vendéglátóipari vállalat 300 ezer forintot (öt Moszkvics személyautó ára) költött. A hely valószínűleg ekkor kapta meg azokat a kagylófoteleket, amelyek még a rendszerváltáskor is várták a vendégeket.

Illetve sajtóhírt is megérő változás volt, hogy megszüntették a szalonzenét Szolnok legnépszerűbb cukrászdájában. Ugyanakkor nem ez volt az egyetlen vendéglátóipari beruházás 1964 októberében. A szomszédban, a Nemzeti szálló földszintjén ugyanis éppen a végéhez közeledett a korábbi rosszhírű Nemzeti büfé helyén készülő Expressz önkiszolgáló étterem kialakítása, ami mintegy 1 millió forintba került. És itt még nincs vége a felsorolásnak. Az ekkoriban gyorsan változó Mátyás király úton, az MTE pálya mellett ugyanis 300 ezer forintból Foci falatozót építettek, amihez 1965-ben kerthelyiséget is csatoltak.

Fél évszázaddal ezelőtt, tehát 1974 októberében is volt egy olyan esemény, ami sokáig meghatározta Szolnok arculatát. Az akkor már majdnem egy évtizede zajló 4-es főút rekonstrukció - legalábbis Szolnokon - a végéhez közeledett, amit a legjobban a megyei napilapban többször is közzétett térkép igazol. A rajzon a Beloiannisz/Baross utca eleje látható, amit azért jelentettek meg, hogy a hosszas lezárások és terelések után a helyiek már a hivatalos átadás előtt értsék az új forgalmi rendet. Csak a fiatalabbak kedvéért! Ehhez a beruházáshoz kapcsolódott a Baross út páratlan oldalának a lebontása a mai Szapárytól az SZTK-ig, illetve készült el a szolnoki aluljáró, és ennek volt köszönhető, hogy közel két évtizeden át itt hömpölygött át a 4-es út forgalma.

Talán nem meglepő, hogy 1974 októberében már több olyan hír is bekerült a helyi újságba, amelyek Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójához kapcsolódtak. A tiszakürti fiúnevelő intézet lakói például kétnapi társadalmi munkával parkot építettek Szolnokon, míg a két évvel korábban átadott Mátyás király úti iskola udvarát a szülői munkaközösség és a környék lakói, szintén társadalmi munkában, sportudvarrá alakították. De a Szolnok 900 jegyében újította fel a megyei malomipari vállalat a tárházat, mintegy 2 millió forintot fordítva a két tömb külsejének rendbetételére, illetve a telephely bekerítésére. És, hogy már akkor is mindent a jubileumra próbáltak fogni, talán jelzi, hogy a Szolnok 900 jegyében helyeztek ki 500 (!) új szeméttárolót a városban, amit az ígéretek szerint hasonló mennyiséggel akartak megfejelni a jubileumi évben.

Negyven évvel ezelőtt viszont már visszafogottabb volt a beruházások lendülete Szolnokon. Igaz, hogy a Keskeny János (ma Pozsonyi) úton épület a 125 lakásos garzonház, a Dózsa György úton az építőipari vállalat 9 lakásos társasházat adott át saját dolgozóinak, a nagy beruházások "időszaka" az Árkád átadásával lényegében véget ért. De nem ért véget a szolnokiak lokálpatriotizmusa. Legalábbis erre utal, hogy az Árkád sárga színű díszítőelemei annyira kiverték a biztosítékot a helyieknél, hogy sokan a Hazafias Népfront helyi bizottságát hívogatták kétségbeesésükbe. Ott viszont a megyei napilap megtudta, ez a szín kompromisszum eredménye. Eredetileg ugyanis narancssárga lett volna minden, ami most sárga, csakhogy olyan színű elemeket éppen nem tudtak szállítani, és mivel nem akartak csúszni az átadási határidővel, sárga lett a sarki társasház meghatározó színe. (Szerintem szerencsére.)

És még három érdekesség 1984 októberéből. Hat darab új Ikarusz 266-os autóbuszt kapott a 7-es számú Volán, amiket az átvétel után azonnal forgalomba is állítottak Szolnok 1-es és 2-es vonalain. Lehet, hogy ezek a buszok még ma is közlekednek? Ugyancsak negyven évvel ezelőtt nyitotta meg ismét a kapuit a Zagyva cukrászda, ami azt megelőzően Bástya étterem része volt. Szolnok új, a Tallinn városrészt kiszolgálni hivatott cukrászdája nemcsak újbóli megnyitásával, de füstmentes besorolásával is felhívta magára a figyelmet. Azonban ez, és az ebben a cikkben felsorolt valamennyi beruházás költsége eltörpül az 1984 októberében lezárult papírgyári rekonstrukció ára mellett. A szinte az egész gyárat érintő rekonstrukcióra és új gépsor beállítására 6,1 milliárd forintot költöttek, ami ma is szép összeg lenne Szolnokon egy ipari beruházás esetében. Csakhogy ez ma nagyjából 600 milliárd forintnak, azaz a város körülbelül 20 évnyi költségvetésével lenne egyenlő. Na, ennyi pénzt sikerült a kukába hajítani néhány évvel később, amivel gondolom, soha, senki nem fog elszámolni. (Fotó: Nemzeti Archívum, az szolnoki papírgyár a rekonstrukció után)