Szolnok 900 (20.): Újrahasznosítás

Jó lenne tudni, hogy a monopolhelyzetben lévő Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának ki és mikor jelezte, hogy Szolnok első írásos említésének 900 évfordulójára néhány új kiadványt kellene megjelentetni, lehetőleg jubileumi felirattal. Az eddig előkerült ilyen képeslapok alapján úgy tűnik, a budapesti vállalatnál nem nagyon törték magukat, és a Szolnokról érkezett kérést, vagy a központban kapott utasítást, korábbi fotók felhasználásával tudták le. Hogy ez az egész mennyire nem hozta lázba a fővárosi cég dolgozóit, azt leginkább ennek a nyolcképes szolnoki anziksznak a hátsó oldala mutatja, amire a kor szokásaihoz képest is jóval kevesebb szöveget nyomtak: csak a város nevét írták rá magyarul és oroszul. Miközben más "alkalmi" lapokra általában rákerült az is, mi is szolgált a kiadás ürügyéül.

Az persze elvitathatatlan, hogy a nyolc kép kiválasztásán már komolyabban dolgoztak, hiszen a korábban már képeslapként megjelent fotók közül leginkább olyanokat válogattak egymás mellé, amelyek Szolnok szocialista fejlődésére utalnak, illetve e lap megjelenése előtti évtizedből származnak. Főhelyre az 1970. április 4-ére felavatott Fáklyavivő - a köznyelvben "felszabadulási emlékmű" - került, talán azért, mert a szerkesztő is tudta, hogy Szolnok 900 éves jubileumát éppen a "felszabadulás" 30. évfordulóján ünneplik. Ehhez képest szép gesztus, hogy a "Szolnok 900 éves" felirat alá az 1912-ben, közadakozásból felállított Damjanich-emlékművet szerkesztették. Bár ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a kádári történelemszemlélet az 1848/49-es eseményeket igyekezett a szocializmus előszelének láttatni, és kicsit kisajátítani. Nem véletlenül kaptak a legmagasabb állami kitüntetések vagy éppen a rádióadók és a legtöbb utca valamint úttörőcsapat ebből a korból nevet. Miközben tény, hogy Szolnok 900 évének egyik legdicsőbb pillanata az, amit a művésztelep mellett felállított alkotás is megörökít.

A bal oldali oszlopba került három fotó egyértelműen Szolnok szocialista fejlődését szimbolizálja. A felső kép Tulok Ferenc munkája - a rendszerváltás előtt Szolnokot rendszeresen megörökítő fotós, valószínűleg, akkoriban az MTI dolgozója -, aki valamikor 1970 után örökítette meg a Ságvári körút felső szakaszát, aminek a végén már állt a 18 emeletes, miként a piac melletti Centrum pavilon is. Alatta Járai Rudolf légifelvétele látható, ami a Kun Béla - Szolnok ispán - körúti házak állapota alapján valamikor 1973 környékén születhetett, amit alátámasztani látszik az is, hogy a felvétel jobb szélén már látható a szolnoki nyomda akkoriban elkészült üzemcsarnoka. Ennek a felvételnek nemcsak az az érdekessége, hogy jól szimbolizálja a régit "felváltó/felfaló" újat, hanem az is, hogy ügyesen lemaradt róla a szovjet katonai kórház, amit akkoriban nem volt ildomos fotografálni.

A két oszlop aljára a kultúra hajlékai kerültek, egész biztos, hogy nem az épületek miatt. A bal alsó sarokban a Szigligeti Színház 1964-ben elkészült főhomlokzata látható, ami mögött, némi helyismerettel, a Tisza szállót is észrevehetjük. A színház ekkoriban valóban fontos intézménye volt a városnak, hiszen Örkénynek, Székely Gábornak és még jónéhány alkotónak köszönhetően az ország első színházai között tartották számon. A jobb alsó sarokban helyezett Szolnoki Galéria pedig azért lehetett fontos, mert azon kevés egykori izraelita templomok közé tartozott a hetvenes évek elején Magyarországon, amely nem pusztult, hanem új funkciót kapva, építészetileg is megmenekült. Ráadásul a Szolnoki Galéria fontos szerepet kapott a 900 éves jubileumi események lebonyolításában is, hiszen 1975-ben több kapcsolódó, tematikus kiállításnak - nemcsak képzőművészetinek - is helyet biztosított. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy e kiadványra szerkesztésével akár a szolnoki templomok kategória is kipipálható volt anélkül, hogy egy akkoriban is működő templomot kellett volna a képeslapra helyezni.

A jobb oldali oszlop középső képe ugyancsak Járai Rudolf munkája. Szerintem ugyanarról a tekercsről származik, mint a jó arányérzékkel a bal oldalon, ugyanerre a helyre helyezett másik légifelvétel. A város épületeiből ugyan nem sok látszik, viszont a Szolnok életében mindig is fontos folyami átkelőkből és hidakból felvillant valamit, tehát kis túlzással akár azt is mondhatjuk: ennek a felvételnek van a legtöbb köze az eltelt 900 évhez. Merthogy a nyolcképes összeállításra került legrégebbi épület is csak 90 éves volt e képeslap megjelenésekor. A jobb felső sarokban, ugyancsak Tulok Ferenc felvételén ugyanis nemcsak a Munkásmozgalmi emlékművet, a "lordok házát" és a Kossuth téri egyik szökőkutat láthatjuk, hanem az akkori tanácsházát, azaz az 1884-ben átadott szolnoki városházát is. A szerkesztők persze nem sejthették e mozaikképeslap összeállításakor, hogy ez a fotó árulja majd el leginkább: előre dolgoztak. A Kossuth téri szökőkutakat ugyanis éppen a jubileumi évben zárták el, úgyhogy mire ezt a "Szolnok 900 éves" képeslapot nagyobb mennyiségben forgalomba hozták, a víz helyén már virágokat találhatott az ünneplő városlakó.