[1xvolt]
Szolnok 900 (21.): Jubileum Skodával
2025. január 15.
Az akkor még csak a negyvenes évei közepén járó Tisza szálló kétszer is felkerült arra a Budapesten szerkesztett képeslapra, amely Szolnok első írásos említésének 900 évfordulója tiszteletére, a város ünnepi címerével jelent meg. Több hasonló képeslappal és egyéb kiadvánnyal együtt.
A mából már kideríthetetlen, hogy a fővárosban székelő Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatnál ki és milyen alapon szerkesztette az egyes városokról, így Szolnokról is megjelenő képeslapokat. A piacra került kisnyomtatványok alapján az azonban egyértelmű, hogy a megyeszékhelyekről és a jelentősebb turisztikai helyszínekről éves terv szerint jelentek meg képeslapok. Az más kérdés, hogy ezekhez a kiadványokhoz nem minden esetben használtak friss fotókat, így néhány éves vagy akár régebbi képek is megjelenhettek új anzikszokon. Az is biztosnak tűnik, hogy a kiadó szerkesztői vagy döntnökei kapcsolatban lehettek a településekkel, vagy legalább érkezhettek tőlük később akceptált kérések, hiszen Szolnok első írásos említésének 900 évfordulója alkalmából is több képeslap jelent meg. (Az itt bemutatott a harmadik, amiről ebben a sorozatban írok.)
Úgy tűnik, hogy a budapesti szerkesztők - talán költséghatékonyság miatt - ismét nem gondolkodtak új felvételekben, amikor eldőlt a mellékelt négyképes anziksz nyomdába adása. Legalábbis a négy felvétel közül három - jelen tudásom szerint - korábban már megjelent nemcsak önálló képeslapként, de könyvborítóként illetve könyvillusztrációként is. Az egyetlen kivétel a lap jobb felső felvétele, ami vagy a vízügyesek egykori épületének tetejéről vagy az Aranylakat teraszáról örökítette meg a belvárosi Tisza-partot, lényegében az akkori Marx (ma Verseghy) park alatt. Hogy legfeljebb csak néhány éves felvételről van szó, azt leginkább a katonai tízemeletes mutatja, amit a hatvanas évek végén adtak át. Azt hiszem, nem ezt, és még csak nem is a Tisza szállót, hanem a folyót és a még fás árterét szerette volna megörökíteni az ismeretlen fotós. Persze nem kizárt, hogy ebből a felvételből is lett önálló képeslap, én mindenesetre még nem találkoztam vele.
Nem úgy, mint a bal felső felvétellel, ami a színház sarkától mutatja az akkor legfeljebb 46-47 éves Tisza szálló központi tömbjét. Csak összehasonlításképpen: a fotózás idején a város elsőszámú hotelje nagyjából annyi ideje állt, mint jelenleg az Aba-Novák Agóra régi tömbje, ugyanakkor fiatalabb volt, mint ma a Pelikán szálló. A kép tekintetében ezeknek persze nem sok jelentősége van, talán sokkal érdekesebb az épület mélysárga színe, ami akkoriban szinte minden műemlékünkre és régi épületünkre jellemző volt. Nem biztos, hogy igazam van, de régi fotók alapján nekem úgy rémlik, a szolnoki városháza tanácsháza korában is ilyen színben pompázott, amikor ez a képeslap megjelent.
Számomra igazi csemege a jobb alsó sarokba került felvétel a Szolnoki Galériává lett zsinagógával és a mellett parkoló fehér 100-as Skodával. Leginkább azért, mert úgy tűnik, kevés ennél többször felhasznált fotója van a Kádár-kori Szolnoknak. A galéria állapota, illetve a Skoda miatt ez a kép valamikor 1972-1974 között készülhetett, és valamiért annyira megszerették a különböző szerkesztők, hogy szerintem egymástól függetlenül is többször felhasználták. Az biztos, hogy volt belőle önálló képeslap, felbukkant mozaiklapokon, de a Szolnok megyéről szóló könyv borítójához is ezt a felvételt használták, sőt, emlékeim szerint, könyvillusztráció is lett belőle. Ezek után persze már csak az a kérdés, hogy kié volt az a fehér Skoda?
Sajnos nem tudom, hogy e képeslap szerkesztője milyen elvek vagy koncepció alapján válogatta a képeket. De úgy tűnik, a város szocialista fejlődéséből jóval kevesebbet akart megmutatni, mint a másik - a blogSzolnokon már bemutatott - két mozaiklap összeállítója, hiszen a katonai tízemeletesen kívül minden egyéb, ami ezen az anzikszon látható, a második világháború előtt épült. Nem próbált sem a megyeszékhely, sem a katona- vagy vasutasváros, sem a közlekedési vagy oktatási központ felé közelíteni, talán csak a képek szépsége motiválta. Szerintem ezért került a bal alsó sarokba Szolnok máig legrégebb óta ugyanazon a helyen álló, emberalakokat ábrázoló szobra, a Damjanich-emlékmű. Aminek persze a mából nézve van némi bája: a városból rég eltűnt lámpák, meg a lassan elkopó, az emlékművel szemben álló, piros deszkás padok. De hát az 1975-ben 900 éves jubileumát ünneplő városhoz ezek is hozzátartoztak.
Album
Csarnok nélküli piac
A hatvanas évek második felében örökítette meg valaki a Ságvári körutat a piacnál. Akkor még nemcsak a piaccsarnok hiányzott, de a Centrum pavilon, a Centrum áruház és a Vízügyi székház is csak tervasztalon létezett. A Madarassy-domborművek ott voltak a körúti házak bejáratai felett.
AKB
Kié? Övék? Miénk!
Nem tudom, tulajdonjogilag kié az Árkád épülettömb belső, nyilvános folyosója. Így azt sem tudhatom, kinek lenne a dolga tisztán tartani. Azt azonban tudom, hogy én sem először teszem szóvá az ottani, emberi és állati ürülékkel vegyes állapotokat. És azt is tudom, hogy legyen bárkié is az a hely, lenne bárkinek is a dolga a rendszeres tisztán tartása, az immár évek óta tapasztalható állapotok miatt a szégyen nem csak az övé. Hanem Szolnoké. Mi itt és így élünk.
SzoborPark
Kőbe zárt történelem
A lassan nyolcvan éves, vörös emléktábla 1937 óta látható, a Szolnoki Hitelbank Rt. székházának árkádos bejárata alatt. Igaz, ennek az időnek legalább a felét az OTP egyik irodájában elfalazva töltötte. Története legalább olyan kalandos, mint a megörökített személyeké.