Ilyen is volt egykor Szolnok
2019. október 26.
Az ehhez az 1915-ben Szolnokról Prágába küldött képeslaphoz használt fotó nem sokkal korábban készülhetett a mai Kossuth tér és a Magyar utca találkozásától nyugat felé fordulva. A képen látható házak mára eltűntek, holott többségük nem sokkal a fotózás előtt épült. Egy utcányi múlt.
Nem tévedés! Az ehhez a színezett képeslaphoz használt fotó Szolnokon készült, az akkor még Gorove Istvánról elnevezett utca és a Kossuth tér torkolatánál, valamikor a XX. század első évtizedének a végén. Az egykori fotózás helyét ma úgy lehetne meghatározni, hogy az ismeretlen fényképész nagyjából a Kossuth téri lottózóval, illetve a Magyar utcára átvezető árkádokkal szemben állhatott, masinájával a Baross utca felé fordulva. És igen, az utca két oldalán, illetve a végén keresztben álló házak akkor még hozzátartoztak Szolnokhoz. A képen látható házakról utoljára valamikor a harmincas évek végén készülhetett volna olyan fotó, amin ezek a múlttá vált házak még mind állnak.
Bárki, bármit mond, gyönyörű kisváros lehetett Szolnok a XX. század elején.
A kép bal oldalán - ott, ahol ma a lottózó van - az előző század első éveiben egy földszintes "üzletház" állhatott, aminek két boltja fért fel erre a fotóra. Az egyikben szerintem egy Turul cipőbolt működhetett, a másikban pedig egy bizonyos Halász Adolf vitte az e fotó alapján kideríthetetlen profilú üzletét. Mellette az a gyönyörű, kétemeletes ház a Népbank és Takarékpénztár 1907-ben elkészült, több funkciós székháza, aminek a csonkja ma is ott rejtőzik az alumíniumborítású, egykori Sztár, ma fitneszterem épületében. Számomra az újdonság erejével hat, hogy a Népbank földszintjét nem a pénzintézet, hanem a középső portál fölött látható felirat szerint kávéház foglalta el. A bank minden bizonnyal - hasonlóan a Szapáry úti Hitelbankhoz - az első emeleten lehetett, míg a másodikon és a hátsó traktusban lakások lehettek. Erre utalnak a második emeleti díszes erkélyek is. Ami tulajdonképpen érthető, hiszen a korabeli befektetők jól tudták, hogy az utcafront a legjobban kiadható, a lényegében irodistának tekinthető banktisztviselőknek pedig az emelet is megfelel. Hogy ezt mikor felejtették el a magyar pénzügyesek?
Ha kigyönyörködtük magunkat a Népbank szecessziósba hajló, elegáns homlokzatán, akkor haladjunk tovább az 1891 óta Gorove István, egykori miniszter és országgyűlési képviselő nevét viselő utcán. Az ott következő két földszintes, illetve a közéjük ékelődő emeletes épületek a hetvenes évek végéig adtak helyet különböző üzleteknek. Illetve a távolabbi földszintes házban működött a fotózás idején a Korzó kávéház, merthogy akkoriban egymáshoz ennyire közel is eltartott a szolnoki közönség ilyen társasági helyeket. Ezt a három épületet csak 1981-ben bontották le, amikor a Centrum-sarokként jobban ismert Nerfeld-palotát elpaterolták, hogy a ma a helyükön álló Árkád telkét kialakítsák. Merthogy a Népbanktól képen látható a negyedik házat, illetve az ívelt utcavezetés miatt mögötte állókat meg 1929-ben bontották le, hogy annak a bizonyos Nerfeld-palotának helyet csináljanak.
Azt hiszem, a mából nézve némi magyarázatra szorulnak az utcát, keresztben lezáró házak, amelyek a Szapáry úthoz tartoztak. Az imént említett Nerfeld-palota helyéhez közelebb lévő, piros tetős, földszintes ház az egykori Hungária kávéház (egy újabb kávéház!), amit nem sokkal a második világháború után bontottak el. A mögötte látszódó tűzfal pedig a Baross/Beloiannisz utca 3. számú, egykori klinkertéglás épület, amit pedig 1973-ban szanáltak, hogy helyet csináljanak a 4-es főút átkelési szakaszának. Merthogy e kép készítésekor a Baross utca még a mai parkoló helyén haladt, ezért nem is látszik ezen a fotón. A Hungária kávéház jobbján, az apró "fényképészet" feliratú épület mellett a Gorove utca folytatódott, egészen a Csarnok utcáig. Ami szintén eltűnt a hetvenes évek elején.
És akkor közelítsünk a fotós felé a hibásan Fő utcának nevezett közterület másik, egyébként páratlan oldalán. A fa által eltakart épület a Kereskedelmi Bank 1907-ben elkészült szecessziós székháza, aminek a földszintjén kezdetben bútoráruház, második emeletén pedig Szigeti Henrik fotóműterme működött. Ez az épület lényegében a mai Boldog Sándor István utca helyén állt, azaz nem az állampárt székházának (Fehérház) építése miatt kellett elbontani, hanem mert az észak-déli városi, közlekedési tengely útjában volt. Amit már a XX. század elején is pontosan tudtak.
A bank mellett húzódott a Keskeny köz, amitől a Kossuth tér sarkán álló Steiner-féle házig földszintes, de az utcafrontjukon boltoknak helyet adó épületek álltak. Az itt lévő üzletekről a múlt héten is mutattam képet. Így itt most csak annyit érdemes rögzíteni, hogy e házak némelyikét az 1940-es években bontották el, hogy az órás házának helyet adjanak, másokat az ötvenes évek végén, amikor a mai Boldog Sándor István út sarkán álló emeletes ház épült, a maradékot pedig a hatvanas évek elején a Fradi-ház miatt. Egyedül a kép előterében látható emeletes épület élte meg a hatvanas évek végét, amiben a fotó készültekor Steiner Jakab és fiainak a ruhaüzlete, illetve Roth Dezső papíráru kereskedése működött.
Amennyiben szükséges, akkor természetesen a Steiner-féle üzlet bejárata előtti bódé is megmagyarázható. A város főterén egykor működő szolnoki piac egyik standját örökítette meg a fotós. Miként megörökítette az akkori taxikat, azaz kétlovas fiákereket, a már fémből készült villanypóznákat, a kerékvetővel megtámasztott facsemetéket, a macskaköves kocsiutat, azaz a békebeli Szolnok megannyi részletét. Amelyek száztíz év alatt úgy süllyedtek el, mintha soha nem is léteztek volna.
