Eltűnt hét

Különc kis intézmény volt a Skála földszintjén, a pláza felé vezető átjáró mellett. Kávézó volt különleges teakínálattal, de talán nem is ez volt ott a lényegesek. Hanem a hangulat, amit az egyszemélyes üzlet varázslója tudott megteremteni, aki az italoknál sokkal többet adott a jókedvével és a beszélgetéseivel. Drukkoltam neki. Mert bármilyen pici volt az Arabica, a helyi kultúrát is támogatta. Egy olyan hely volt, amire nyugodt szívvel azt mondom: ha lenne igazság a Földön, akkor még mindig nyitva lenne. Nem akarom és nem is tudom megfejteni a bezárás okát. Csak a blogSzolnok Helyszínelő fotói között böngészve belém nyílalt, hogy én is mennyivel szegényebb lettem, hogy az Arabica bezárt.

2018. január 15-én írtam róla

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_tobb_mint_kavezo

Rövidebb ideig bírta, mint hogy gyökeret verhetett - a neve miatt fészket rakhatott - volna a Szapáry utcán a Bagoly. Azt hiszem, bisztró volt egy olyan helyen, ahol akár még sikeres is lehetett volna. Két évvel ezelőtt mindenesetre hiánypótló volt, mert például hétvégén reggelente különleges reggelit kínált. No meg árulta a nagykörűi pék termékeit, amikről azóta sajnos le kellett szoknom. Vagy nem? Úgy rémlik, ez is inkább egy egyszemélyes hely volt, miközben két-három emberrel talán hasíthatott volna. Nem tudom, nem értek hozzá, itt sem keresném az okokat meg az összefüggéseket, de kevés hely van, aminek a reggelijeit azóta is annyiszor emlegetnénk.

2021. június 16-án írtam róla

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_vedendo_madar

Lehet, hogy tévedek, de ahhoz hasonló, mint amivel annak idején a Bodrimalac próbálkozott a szolnoki piacon, azóta sincs a városban. Vagy legalábbis a belvárosban, és folyamatosan, azaz nemcsak a fesztiválok meg a népünnepélyek idején. Nem tudom, hogy az egyszerű lángos, mustáros kolbász lett-e a végzete, vagy az én lustaságom, hogy ritkán jártam arra. Azt azonban komolyan gondolom, hogy ilyen helyek kellenének egy olyan városban, amelyik turisztikai célpontként gondol magára. Most látom, hogy lassan nyolc éve nincs ilyen Szolnokon. Merthogy nyolc éve, 2015. december 10-én mutattam be a Bodrimalac névre keresztelt kajáldát.

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_street_food_szolnokon

Amikor bő két éve a Sütő utcai Kifli Store megnyitásán lelkendeztem, a Szapáry utcán és környékén még csak két pékség kínálta a portékáit, ráadásul olyanok, amelyek nem egyediek, hanem láncok tagjai. Akkor is és most is azt gondolom, hogy a Sütő utca sokkal többre lenne képes és érdemes, persze nem függetlenül a Szapáry utcától. A Kifli Store annak idején is egy pici és kis kínálatú üzlet volt, különlegességét azonban éppen az egyedi termékei adták. Jó volt néha azt választani. Tudom, belőlem meg az ilyen "néha választókból" nem lehet megélni, de azért engedtessék meg nekem, hogy sirassam azt a kis üzletet. Jobban örülök, ha ilyenek nyílnak a belvárosban és nem pártirodák.

A Kifli Store-ról 2021. március 23-án írtam

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_suto_utcai_provence

Persze, sokszor tévedek. De hogy egy-egy helyben mennyire tudok hinni, az számomra is csak most, a Helyszínelő albumot rendezgetve derült ki. Merthogy a reménytelinek gondolt helyeknek nemcsak saját névvel ellátott alkönyvtárat nyitok, hanem azon belül dátum szerint kezdem el gyűjteni az ott készült képeket is. A Kicsi Dió könyvtárba azonban végül csak két alkönyvtár került. Pedig mennyire hittem abban, hogy nem az elhelyezkedés, hanem az ötlelt, a lélek meg a kínálat számít, hogy ott, a Kertvároson túl ez működni fog. Jó volt a kertjébe leülni. És milyen jó lenne tudni, hogy a cukrásza különleges készítményeit azóta vajon hol lehetne - lehetőleg rendszeresen - beszerezni! Mert be lehet zárni, de mint a Kisherceg meg a Róka esetében, azért itt is marad hátra némi felelősség.

A Kicsi Dióról 2021. június 9-én áradoztam

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_a_nehez_dio_feltorese

Vannak hülyeségeim. Például, hogy az étkezési kultúrában kifejezésben a kultúrát is komolyan gondolom. Sőt képes lennék odáig elmenni, hogy az a kultúra is ugyanúgy támogatandó, dotálandó, mint a hagyományos vagy klasszikus művészetek. Ezért nálam simán beleférne, hogy egy-egy különleges vendéglő megnyitását, megerősödését vagy működését a közösből támogatjuk, mert ha életben maradnak, legalább annyit hozhatnak a közösnek - leginkább vonzerejük, a miattuk működő egyéb vállalkozások és a közösen befizetett adók révén -, mint egy jó kulturális projekt. A Sóház utcai, nagyon rövid ideig élt Sous Vide Bart egy ilyesmire érdemes helynek gondoltam. Kár, hogy nincsenek ilyen programjaink.

A Sous Vide Bárról 2019. október 29-én írtam

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_ebed_masik_dimenzioban

Továbbra is viccnek gondolom, hogy Szolnok főterén nincs egy klasszikus vagy ahhoz közelítő, de mindenképp minőségi étterem. Ennek hiánya nemcsak a főterünket, de az egész várost minősíti. Azt is hihetetlennek tartom, hogy Szolnok főterén, számtalan hivatal közelében nem tud megélni egy olyan étterem, amelyik napközben minőségi menüt kínál, este pedig a menü hírére alapozva valódi vendéglőként funkcionál. A Söráriumnak kétszer futottam neki. Utoljára tavaly januárban. Egészen hihetetlen, hogy egy pályázati forrásból kialakított és felszerelt étterem, tulajdonképpen a város legjobb helyén életképtelen. Mi folyik itt kérem?

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_mi_tortenik_a_varoshaza_alatt