[Naplóm]
Kurvák a város szélén
2012. június 25.
Alapvetően nem az ősi mesterséggel van bajom. Akinek erre van igénye, hát használja. Tetováló szalonba se jár mindenki, mégsem csukatjuk be őket. Azt viszont nehezen viselem, ha Pest felől érkezve, Szolnok határában magyarázkodnom kell a félpucér lányok miatt.
Gőzöm nincs róla, hogy Szolnok türelmi zónája hol lett kijelölve, vagy egyáltalán van-e ilyen nálunk. Azon azonban eléggé meglepődnék, ha a városatyák úgy döntöttek volna valamikor, hogy a helyi prostituáltak az Abony felé vezető régi 4-esen, a Szolnok tábla után lennének a legjobb helyen. Mert ugyan ez egy ősi mesterség, de egy kicsit olyan, mint a medencébe vizelés. Tudjuk, hogy sokan csinálják, de mégis akkor a legfelháborítóbb, ha valaki kiáll a trambulinra, és onnan követi el. Mert nem biztos, hogy mindennek látszódnia kell, ami szükséges.
No, de mit lehet tenni? Tehetjük fel a kérdést, ha már a tenyérnyi bugyikban és éppen csak melltartókban flangáló, integető lányokat kell rendszeresen néznünk, illetve a velünk lévő kiskorúaknak magyarázni, hogy a hölgy nem azért integet, mert ismerősünk. Azt meg ugye nem tekinthetjük megoldásnak, hogy úgyis rendszeresen elvisszük őket az út széléről, tehát a nagyszámok törvénye alapján többször nem látjuk őket, mint igen.
Zárjuk ki azt a lehetőséget is, hogy megállunk mellettük, és éles érvelési technikánkkal, avagy szép szóval jobb útra térítjük őket. Egyrészt mert, nem akarjuk a megélhetésüket tönkre tenni, másrészt értelmetlen beszélgetésekbe kár bonyolódni, harmadrészt meg semmi szükségünk kimagyarázhatatlan, kellemetlen szituációkra.
Elvárhatnánk, hogy a városvezetés tegyen hatékony lépéseket az ügyben. Bár nem tudom, ki milyen következtetéseket vonna le abból, ha egy sötétszínű Passát álldogálna a lányok mellett, és egy joviális, ősz hajú úr magyarázna nekik. Félek, félre értenénk, ha meg magyarázkodni kezdene az úr, akkor bőszen kijelentenénk, hogy nem mond igazat, ha meg mégis, hát akkor meg nem ez a dolga. Tehát vessük el ezt a lehetőséget ugyanúgy, minthogy fejlett társadalmunkban majd az igény elsorvadása vet véget ennek az üzletágnak.
Egyszerűen nem látok más megoldást a probléma - számomra legalábbis az - megoldására, mint a statisztikailag és beszámolók szintjén roppant hatékony és sikeres városi rendőrség személyi állományának a bevetését. Nem, nem azt szeretném, hogy az egyenruhásaink folyamatosan foglalkoztassák a lányokat, mert az nekik is jó, meg a lányok se rontják a városképet a főváros felől hozzánk érkezőkben. Valljuk be, ez nagyon hülye elvárás lenne.
Viszont bennem a közmegelégedés érzését keltené, ha sikeres rendőrségünk tagjai rendszeresen zaklatnánk a hölgyeket, a vendégeiket, netán a futtatóikat is. És ezt még anélkül is csinálhatnák, hogy szokásukhoz híven ki se teszik a lábukat a feliratos autóikból. Sőt, papírmunka sincs azzal, ha jól észrevehetően álldogálnak egy ideig a lányoktól öt méterre. A legváratlanabb időpontokban, de mondjuk néhány héten keresztül.
Mert különben a régi 4-es mellett álló lányok nyugodtan idézhetik a múlt században a fővárosban dolgozó elődjüket, aki azt találta mondani az ottani főrendőrnek, hogy ő még mindig utcalány lesz Pesten, amikor a kapitány már rég nem lesz kapitány.
(A fotók illusztrációk)
Album
Egy ház sem áll már
Ezt a képeslapot nézegetve két dologban lehetek biztos. Az egyik, hogy a felhasznált fotó nem készülhetett 1909 előtt. A másik pedig, hogy a szerintem 100 éves képeslapon látható szolnoki házak közül negyven éve tüntették el az utolsót, azaz az itt látható tucatnyi épületből ma már egy sem áll.
AKB
Volt két mozi
Szolnok belvárosában, a Sütő utcában működött a város egyetlen, állandó kertmozija, amit az akkori Ságvári körúti Vörös Csillag mozin keresztül lehetett megközelíteni. A nyolcvanas évek végén felszámolt szabadtéri mozi helyén volt aztán Szolnok egyik első autószalonja. A Nemzetire átkeresztelt Vörös Csillag filmszínház pedig a pláza megnyitásával zárt be. De már ennek is bő két évtizede. Hiába, jó ötlethez idő kell. Még ha közben az idő vasfoga meg is eszi a múlt maradványait.
SzoborPark
Hősök a XX. században
Eredetileg csak az első világháborúban elesett szolnoki férfiaknak állított volna emléket, ám későbbi sorsa és megítélése tipikus példája lett Magyarország XX. századi történetének és a történelemfelfogások rendszerekhez kapcsolódó változásainak. A nem az eredeti helyén álló alkotást a városi köznyelv ?meztelenszoborként? emlegeti.