Valami bűzlik

Az előző szolnoki képviselőtestület - úgy tűnik - csontvázakkal teli hagyatéktároló szekrényéből, az elektrolitgyár után, újabb ügy zuhant elénk. Nem azért, mert az előző és az új testület aprólékos átadás-átvételi jegyzőkönyvében bukkant rá valaki, netán a néhai és a mostani képviselőtestület azonos tagjai közül valaki a homlokára csapott, hogy egy 2021-es döntést szeretne elmagyarázni a szolnokiaknak. És még véletlenül sem azért, mert most jött el az ideje a partnernek tekintett lakosság korrekt tájékoztatásának, amit ugye, jóval a beruházás előtt illene megtenni. Hanem azért, mert egy lakó, személyes információit és tapasztalatait megosztotta a többiekkel, ami pont elég volt az elektrolitgyártól terhelt helyi közvéleménynek egy újabb lavina elindítására. Amire a nagytudású képviselőinknek - és az általuk különböző bizottságokba beszavazott, az elmúlt fél évtizedért is felelős gerincteleneknek - pedig ismét sikerült ezt az ügyet pártállás alapján magyarázni. (Akinek nem inge, ne vegye magára, de ne feledje, mi lesz azzal, aki korpa közé keveredik!)

Nem vagyok az ipari gombatermesztési szakértője, ezért nem kívánok azon lamentálni, hogy a Keszeg utcába tervezett üzem miatt büdös lesz vagy sem. És, ha lesz, mennyire és azt milyen távolról lehet majd érezni. Ez az ügy ugyanis nem a gombától vagy az annak ipari mennyiségű előállításához szükséges trágyától büdös és kellemetlen. Viszont rendkívül tanulságos.

Mint hírlik, a már javában épülő üzem érdekében Szolnok város választottjai évekkel ezelőtt módosították a Keszeg utca környékének építési szabályzatát. Magyarul, egy vállalkozó, egy befektető érdekeit minden további nélkül a környéken élő szolnokiak érdekei elé helyezték. Kimutatva ezzel, hogy valójában mit gondolnak Szolnok lakóiról, saját választóikról. Egyetlen pillanatig van rájuk szükség, amig megfelelő helyre szavaznak. Azt követően nem számít, mit gondolnak, szeretnének, akarnak, az meg végképp senkit nem érdekel, ha emberek, családok egész életének a munkáját nullázzák le egyetlen vállalkozás miatt. Mert ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy lakóingatlannak ugyanannyi az értéke egy ipari üzem tövében, mint egy csendes, kertvárosias környezetben? Nem is értem, hogy a döntés meghozatala előtt miért nem merült fel az előző testület valamelyik, önmagát becsületesnek mutatni akaró tagjában, hogy talán előbb a környékbeliekkel is beszélni kellene.

Persze, lehet a helyieket, a most háborgókat is elmarasztalni, hiszen, ha percről-percre nyomon követik a képviselőtestület üléseit - azaz minden alkalommal végig ott ülnek -, akkor nem évekkel később döbbennek rá, hogy mi készül a szomszédjukban. Magyarországon az már jó ideje gyenge védekezés, hogy azért választunk önkormányzati képviselőket, hogy azok a mi érdekeinket is képviseljék, helyettünk is figyeljenek, és ha kell, szóljanak. Szolnokon ez nem így működik. A Keszeg utca és körzete ráadásul különösen terhelt volt ebből a szempontból. Így az egykori és a mai döntéshozók "joggal védekezhetnek" azzal, hogy miként a törvény nem ismerete nem mentesít annak betartása alól, a szolnoki képviselőtestület döntéseinek nem ismerete sem ok az utólagos felszólamlásra.

De hát legyünk empatikusak a Keszeg utca környékén élőkkel, és elképedve kiáltsunk fel: ki gondolta volna, hogy egy lakóövezetbe ipari üzemre lehet engedélyt szerezni? Mármint az egyszerű állampolgárok közül. Akik nem tudják vagy elfelejtették, hogy az elmúlt 15 év szolnoki történetében nem ez az egyetlen eset, amikor a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező vállalkozó érdekében helyi szabályokat módosítottak. Emlékszik még valaki, hogy az Aranylakat helyén hogyan épülhetett emeletes ház? Naivak vagyunk. A "kismoszkvának" is nevezett Szolnokon kommunista trükk maradt, hogy ipari üzemeknek az ipari besorolású területeken a helye, a zaj, a szag, a szállítási utak, a közművek vagy éppen a biztonság miatt. Az elektrolitgyár telepítése is bizonyítja, hogy ezt a nézetet Szolnokon meghaladták. Itt oda épül bármilyen gyár, ahová a kedves befektető akarja. Kit érdekel a város szerkezete, hosszútávú fejlesztése, a különböző helyi értékek. Ezek után ne csodálkozzunk, ha legközelebb az derül ki, hogy a Kossuth téren valaki atomhulladék-lerakót létesít!

Miként elektrolitgyár is nagy valószínűséggel épül Szolnokon - ha mégsem, akkor az nem helyi döntés lesz -, gombaüzem is lesz a város egyik turisztikai értékének mondott (immár hazudott) Holt-Tisza közelében, egy olyan lakóövezetben, ahová nem is oly rég még családokat vonzó új óvodát álmodtak. A lakosságnak itt már sok lehetősége nincs. Legfeljebb tanulhatna az esetből, de a történelmi tapasztalat meg nem ezt mutatja.