A szolnokiak elárulása

Sajnos a szolnokiak - köztük az elektrolit gyár idetelepítése ellen most tiltakozók - körében is kevés szó esik arról, hogy az elmúlt másfél évtized az önkormányzatiság szándékos leépítéséről is szólt. Tudatosan vontak - vonnak - el egyre több jogkört a helyiek által választott, helyiekből álló testületektől, és az elvileg általuk felügyelt polgármesteri hivataloktól. Leginkább azért, hogy a helyiek feje fölött, a helyi kontrollt minimalizálva lehessen helyieket érintő döntéseket hozni. Tehát az, hogy egy reggel arra az "örömhírre" ébred a város, miszerint immár Szolnok is részese lehet a nagy "akkumulátoripari fellendülésnek", jóval hosszabb folyamat eredménye, minthogy valaki, valahol, valamiért kinézte az Abony felé vezető országút melletti telket.

Érdemes ismételten rögzíteni azt is, hogy a helyiek helyi ügyekben való döntési jogainak durva megnyirbálását nem csak Szolnoktól távol élő és dolgozó politikusok vitték véghez, hanem bizony örömmel közreműködtek ebben az elmúlt másfél évtized szolnoki országgyűlési és önkormányzati képviselői is. És fáj vagy sem, de valljuk be: áttételesen minden választójuk, főleg, akik újra és újra rájuk voksoltak, szándékosan vagy figyelmetlenül támogatva, jóváhagyva ezzel saját, helyi ügyeikbe való beleszólási joguk megcsonkítását.

Az önkormányzatiság szétverésével párhuzamosan zajlott le a helyi sajtó szándékos és a hatalom szempontjából is fontos lezüllesztése, a választókkal való valódi párbeszéd teljes kiüresítése, a hírfogyasztók átnevelése. Már nem tényeken, ellentétes vélemények megkérdezésén alapuló hírek vannak, hanem propaganda célú, egyoldalú kinyilatkoztatások. A közösségi oldalaknak köszönhetően a helyi politikusok is elhitték, hogy nem kellenek kérdezők, elég, ha ők posztolnak. Visszakérdezni, kételkedni nem lehet, nem szükséges. El is tűntek a kérdezők, a kérdések, hiszen nincsenek válaszok, reakciók, legfeljebb csak a kérdezők ellenségnek nyilvánítása. Nemcsak országosan, de helyben is. Az elmúlt tizenöt évben Szolnokról is eltűnt a kételkedő, kérdező sajtó, nincsenek tényfeltáró riportok, kiborított bilik. A legsötétebb Kádár-kori helyi sajtóban több a kritika, mint a jelenlegiben. És itt is jegyezzük meg: mindez a helyi országgyűlési és önkormányzati képviselők és szekértolóik helyeslő, tevékeny közreműködésével, választóik egyetértő támogatásával valósult meg.

Ezért mehet tovább a relativizálás. Lehet azon versenyeztetni az egyoldalú véleményeket, hogy ki, mióta és mit tudott az elektrolit gyár idetelepítéséről, ki, mikor, mit mondott vagy nem a szolnoki akkugyárakról. Szakavatottnak tűnő véleményvezérek pedig eljátszhatják, hogy ennek a megtévesztett, libsi, baloldali, kommancs, háborúpárti, sorosista, külföldről támogatott, hazaáruló - tessék választani, hisz egyre bővül a választék - szolnoki csürhének hol az a baja, hogy nem épül semmi, hol meg az, ha épülne. (K. M.: "Van rajta sapka, nincs rajta sapka") Vagy egy másik narratíva: "csak a hergelés megy". Pedig milyen szépen hangzik, hogy a város határában 40 milliárd forintos - az összeg jóval több, mint Szolnok éves költségvetése - beruházás valósul majd meg, 120 új munkahelyet teremtenek, sőt még a helyi szakképzésnek is jó lesz egy amúgy minimum kétes veszélyességű vegyigyár.

Érdemes még olyasmivel előhozakodni, hogy ebből a 40 milliárd forintból Szolnok egy buznyákot sem fog látni? Hiszen ezt a pénzt egy olyan gyár felépítésére fogják költeni, ahol a kivitelezők és a beszállítók sem lehetnek helyiek, helyben munkahelyet teremtők, ide adózók. A majdani gyár forgalmából vagy profitjából se részesül a város, hiszen az ilyen gyárakat adómentességgel tömik ki, ha pedig mégis fizetnek helyi iparűzési adót, azt vagy alapból elvonja a központi költségvetés, vagy más címen csaklizzák el pénzt a helyi kasszából. Azaz egy szolnoki fodrász többet fizet a helyi közösbe, mint ez a majdani 40 milliárdos gyár. A 120 új munkavállaló közül pedig hányan lesznek szolnokiak, vagy hányan fognak Szolnokon élni és költeni? Mindezek fényében kellene értelmezni a jól hangzó 40 milliárdos beruházást.

Ami lehet, hogy nem lesz környezetszennyezőbb, mint volt a Vegyiművek, lehet, hogy nem fog többi vizet elnyelni, mint anno a cukorgyár és a papírgyár, sőt hosszabb távon akár még hasznot is hozhat a városnak és környékének. Ám, ha ez így van, akkor erről miért nem lehetett az ötlet szikrájánál elkezdeni kommunikálni Szolnok és környékének lakosságával? Látva a debreceni, a gödi, a hatvani cirkuszt. Azt hitték, hogy majd a propaganda ezt is lenyomja a helyiek torkán? Az önkéntes hülyítők majd bebizonyítják, hogy ez a legjobb, ami Szolnokkal és környékével történhet? Az önkormányzatiság és a helyi sajtó lerombolása után már ott tartunk, hogy néhányan úgy gondolják: meg lehet próbálni Szolnok és a szolnokiak elárulását, mert talán meg lehet úszni? Azaz tényleg hülyének és másodrendű állampolgárnak vagyunk nézve, akiknek egy dolga van: felállva tapsolni és éljenezni! Nem, mint a mesékben, hanem, mint tőlünk keletebbre vagy itt az ötvenes években.

Ehhez képest egy méreggyár már tényleg nem oszt, nem szoroz.

Nekik Szolnok az első.

Szolnokiak nélkül?