Emlékeimben halványan él egy kép, hogy a Tisza-ligeti strand mögött, valahol a csónakázó tó és a töltés között, egy nyitott vasúti kocsiban utazok a tesómmal és a nagyapámmal. Nem tudom felidézni, hogy ez pontosan mikor lehetett, de a családi események és a pontosabb emlékeim alapján úgy tippelem, hogy valamikor 1976-77 táján. A párom is úgy emlékszik, hogy még látta a szolnoki úttörővasút elhagyott sínjeit, talán a nyolcvanas évek elején. Abban egészen biztos vagyok, hogy 1985-ben már semmi nyoma nem volt a helyi úttörővasútnak.

Szászi Gábor mérnök alezredes, a szolnoki Levéltári Napon elhangzott előadásából tudható, hogy a keskeny nyomtávú vasutak – a köznyelvben: kisvasutak – első virágkorukat az 1930-as években, második nagy korszakukat pedig az ötvenes évek végétől élték. Kutatásai szerint a megyében több helyen is működött – mezőgazdasági és ipari céllal – ilyen kisvasút, sőt a második világháború előtt Szolnokon központja is volt a hálózatba szervezett kisvasutak egyikének.

Mint a Kisvasutak Magyarország közlekedési rendszerében című előadásában elhangzott, 1956 után olyan komolyan vették a kisvasutak fejlesztését, hogy 1962-ig szinte a teljes gördülőállományt – mozdonyokat, kocsikat – lecserélték. A jelszó akkoriban az volt: „Arccal a vasút felé”. A népgazdaságot szolgáló kisvasutak életében jelentős fordulatot hozott az 1968-as új közlekedési koncepció, ami lényegében halálra ítélte ezeket a keskeny – tehát 1000 mm-nél kisebb – nyomtávú vasutakat. (Lehet, hogy csak legenda, de valakitől azt hallottam, a kisvasutak halála a ZIL teherautók tömeges behozatalával függ össze.)

Valószínűsíthető, hogy az 1968-as koncepció alapján a megyéből teljesen eltűnő kisvasúthálózat valamelyike lett az alapja a szolnoki úttörővasútnak. Erre utal, hogy a ma Tiszakécskei Gyermekvasút néven üzemelő, hasonló kisvasutat 1970-ben, ugyancsak úttörővasútként, a selypi cukorgyár ipari vasútjának alkatrészeiből építették fel. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a szolnoki is ekkortájt készülhetett. (Pontos adatokkal a kisvasut.hu sem rendelkezik.)

Két térkép alapján rekonstruálható, hogy négy évtizeddel ezelőtt merre futott a szolnoki úttörővasút. Ha minden igaz, akkor valahol a Tisza-ligeti stadion és a „fagylaltos” szobor között volt az egyik végpontja, míg a másik a liget végében található gyermektáborban. Úgy tűnik – és nekem is ez rémlik emlékeimből -, hogy a kisvasútnak egy megállója lehetett valahol a strand mögött. Az interneten elérhető adatok alapján annyi tűnik biztosnak, hogy egy 1,6 kilométeres, egy vágányos pályáról lehetett szó.

A megszűnés körülményeiről se találtam eddig semmit. Nem világos, hogy miért kellett felszámolni Szolnokon az úttörővasutat. Ezért kérem, ha valakinek konkrét emléke, esetleg fotója van a szolnoki úttörővasútról, netán írásos dokumentumok állnak rendelkezésére, jelentkezzen, hogy közösen rekonstruálhassuk gyerekkorunk egy apró szeletét.

És derítsük ki, hogy a máshol ma turistákat vonzó kisvasút Szolnokról miért tűnt el

(A mellékelt térképek a www.kisvasut.hu oldalról, illetve a pécsi úttörővasút oldaláról valók.)