Ha felteszem magamnak azt a kérdést, miért is raktam össze ezt a kötetet – hiszen nem most írtam, hanem az elmúlt két és fél évben -, akkor az első válaszom az, hogy hiszek a nyomtatás, a nyomtatott könyv varázsában és főleg maradandóságában.

Azok közé tartozom, akik írógépen kezdték a betűhegesztést. Egy írás pedig akkor volt kész, amikor az utolsó, letisztázott változatot is kihúztam az írógép kocsijából. Ez kellett ahhoz, hogy azt érezzem, csináltam valamit. Fontos volt, hogy fizikailag is kézbe vehető, eltehető és elővehető legyen mindaz, ami elhagyta az agyamat. Bevallom, amikor áttértem a számítógépre, és az első pillanattól kezdve élveztem a javítás, mentés, könnyű szerkesztés lehetőségeit, a végső változatokat még sokáig kinyomtattam. Amik persze csak gyűltek a különböző dossziékban. Ahogy pedig kezdett elterjedni az elektronikus leadás – emlékszik még valaki a különböző méretű floppy lemezekre? – úgy lett egyre kevesebb, majd semennyi a kinyomtatott verzió. A hosszabb-rövidebb időközönként rám szakadó számítástechnikai katasztrófáknak vagy szimpla gépcseréknek „köszönhetően” pedig óhatatlanul halmozódtak a veszteségek. És bár hiszek a világháló örökkévalóságában, meg abban, hogy ott minden megmarad, azért néha aggódom. Gutenberg találmánya egyelőre hosszabb garanciát tud felmutatni. És nekem még mindig az van kész, amit kézbe is lehet venni.

Persze A megmozdult világ megjelenésének okait firtató kérdés kapcsán be kell vallanom, más is motivált. Hirtelen nem tudom megmondani, hogy az elmúlt két évtizedben hány könyvet és vaskos kiadványt szerkesztettem mások írásaiból és gondolataiból, ám saját szövegeimből még soha sem csináltam könyvet. Igen, lehet, hogy elsőkötetes szerző akartam lenni. Meg az is, hogy izgatott, megrendelői nyomás nélkül, csak a magam kedvére, képes vagyok-e összerakni a saját anyagaimból egy könyvet. Úgy tűnik, sikerült, bár tanulságos másfél hónap van mögöttem. Mert teljesen másként hatott ez a huszonhét novella egyben, egyszerre olvasva, újraolvasva, mint darabonként, amikor pár óra alatt megszülettek és felkerültek a Szolnoki mesék rovatba.

Az is kérdés számomra, hogy érdekelnek-e ezek az írások bárkit is, ha nem a net hozza őket „szinte ingyen” házhoz. Elsősorban nem azoknak készítettem ezt a könyvet, akik a blogSzolnokon már olvasták a novelláimat, bár nagyszerű lenne, ha az olykor 4-500, máskor meg ezren felüli olvasótábor így is kézbe venné őket. Inkább azokhoz szeretném eljuttatni a történeteimet, akik még nem találkoztak velük, de valamiért izgalmasnak találják Szolnokot, a város múltját, az itt élők személyes történeteit. Mert ez a huszonhét novella így tekint Szolnokra. Van, amelyikben egy mára eltűnt, egy másikban egy ma is létező ház, vagy évtizedekkel ezelőtti események és alakok tűnnek fel. Két és fél évvel ezelőtt azért is kezdtem el ezt a sorozatot, mert hiányoztak a szolnoki történetek, mesék, legendák. Aztán persze nagyon meglepett, amikor az általam kitaláltakat másoktól mint érdekes helyi történetet hallottam vissza.

Igen, izgulok, hogy milyen lesz a fogadtatás. Részben azért, mert itt a kitűnő alkalom, hogy „akasszák a hóhért”, és vérbe mártsák pennájukat mindazok, akiket az elmúlt hét évben – amióta a blogSzolnok működik -, soha sem rosszindulatból, de mégis kritizáltam vagy megbántottam. Másrészt meg amiatt, mert csak a könyv nyomdába adásakor tudatosult bennem, milyen védtelen kitárulkozás ez. Lelkem és agyam titkait teszem közszemlére úgy, hogy amikor valaki találkozik velük, nem lesz alkalmam védekezni, magyarázkodni. Újra belegondolva, megrémülök, hogy mire vállalkoztam.

De azt hiszem, semmi sem fog eltéríteni attól, hogy folytatódjanak a Szolnoki mesék a blogSzolnokon. Mert miközben mások mondjuk, vadásznak, fotóznak, túráznak, vagy érdekes tárgyakat gyűjtenek, nekem a blogSzolnok és Szolnok a hobbim. Ami kikapcsol és szórakoztat. Ha pedig olykor másoknak is hasonló élményt tudok ezzel nyújtani, akkor pluszban még örömet is okoz. Lehet, hogy ez lenne a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, miért is született meg A megmozdult világ című Szolnoknak, egykori, mai és leendő szolnokiaknak ajánlott könyvem.