2025.08.27. (szerda)

Decemberi kommentek

Decemberi kommentek

Dátum:

Tiszaligeti strand kapcsán érkezett kommentekben nemcsak az uszoda hiánya, a "vizek városa" szlogen bukkan fel, de a vártorony is. A Hugo helyszínelése okán kiderült, hová megy a város vezetése.

A decemberi megjelenések kommentjeiből állítottam össze az alábbi cikket. A Felénk rovat Tiszaligeti strandfürdővel foglalkozó cikkére reagáltak többen, miközben a Helyszínelő rovatban megjelent, a Hugo éttermet bemutat cikk is hozott érdekes hozzászólásokat. A szolnoki politikai influencerekről szóló cikk hozzászólásaiból csak egyet, de nagyon jellemzőt idéznék itt és most.

 

Legalább nem kellett bezárni

http://www.blogszolnok.hu/felenk_legalabb_nem_kellett_bezarni

H. F. László: Elég nagy baj ez. „Szolnok a vizek városa” – hangzik el egy helyi rádióban. Annyira a vizek városa, hogy még normális strandja sincsen, a Tisza Szállót pedig nemsokára körbe kell szalagozni, mert életveszélyes állapotba kerül, és bármikor összedőlhet.

K. Zoltán: Közben a MÁV strandot megnyitották, hogy kevesebb, mint másfél év múlva újra bezárjon az energiaválság miatt. Közben Martfűn, Tiszakécskén, Újszilváson zavartalanul üzemel a fürdő továbbra is (mérsékelt szolgáltatáscsökkenéssel), mert ott megoldott a komplexum termálvízzel fűtése, ami Szolnokon nem sikerült. Kész szerencse, mert így van hova járni úszni azoknak a szolnokiaknak, akiknek a hétköznap reggel 6 nem alkalmas a vízilabda arénában.

Cs. József: Erre nincs pénz, a Zagyvapart legyalulására, elemgyári beton „várfalakra” természetesen – zöldítés címén – na, arra van.

S. T. Mária: Lehet, hogy időben elkészül, ha nem a művárba öntik a pénzt.

M-né H. Julianna: Még jó, hogy Szolnok a vizek városa. Legalábbis akkor, amikor csőtörés van! Ami már szinte mindennapos!

S. Edit: Szégyen a városvezetés részéről. Szolnokon nincs uszoda.

S. Anikó: Ez sosem fog kinyitni. Nem is tudom, miért kellett ilyen nagyot álmodni. Csak egy télen is üzemelő uszoda kellett volna.

Gy. István: Szerintem 2023-ra sem szabad bérletet venni, csúszni fog az átadás, kevés lesz a pénz, még kérni fognak (anyagár drágulás stb.).

 

Hugo – hát, jó!

http://www.blogszolnok.hu/helyszinelo_hugo__hat_jo

Fejér Andor (városunk fideszes alpolgármestere – a szerk.): Szolnok város vezetése, igyekszik minden meghívásnak eleget tenni, és jelenlétével támogatni a szolnoki vállalkozásokat. Minden szolnoki polgár munkahelye egyformán fontos (az a 30 munkahely is, amely a gyorsétterem működését biztosítja), mert minden munkahely mögött családok vannak. Eddig sem tettünk és ezután sem fogunk különbséget tenni, munkahely és munkahely, munkavállaló és munkavállaló között. A jelenlétnek van egy fontos feltétele, a meghívás. Sok sikert Hugo!

I. Éva: Örülök az új étteremnek és kívánok sok megelégedett vendéget. Évek óta várom a csodát, hogy a parkírozó a bokrokkal megújul. Talán most!

K. Judit: Mi is voltunk. Isteni vacsi volt!

 

Szolnoki pol. influencerek

http://www.blogszolnok.hu/naplom_szolnoki_pol_influencerek

 

Sz. Tamás: Nekem a Császár új ruhája (Andersen) című mese jut eszembe a helyzetről. De inkább a Kosztolányi Dezső féle változat: A meztelen király.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nehéz róla írni

A Damiról. Megtanulhattam volna, hogy a Dami egy kő, ami ma is képes felkavarni a vizeket. Egy képeslapról és egy épületről akartam írni. A kommentek alapján azonban a cikk másról is szólt.

Hol a szobor?

A Szobor Park Szolnok rovatban a Szentháromság szobor torzójáról szóló cikkben említettünk egy képeslapot, amelyen nem látható a valamikor a Kossuth téren álló szobor. Miért?

Megfejtett vas

Milyen vas? címmel mutattam be november elején három, érdekes, szolnoki vastárgyat. Bízva abban, hogy az olvasók segítenek megfejteni rendeltetésüket. Segítettek.

Más is ment

Egy e-mailen érkezett régi képeslap igazolja, hogy nem csalt meg az emlékezetem. Tényleg volt a Kossuth téren legalább egy darab hatalmas, üveges hirdetőtábla. Olyan, amilyenről a Mentünk az infókért cikkben írtam.