2025.08.27. (szerda)

Kinek a szobra?

Kinek a szobra?

Dátum:

Bergendy István, Örkény István, Paál István, Schwajda György, Ökrös Oszkár. Közös bennük, hogy bár megérdemelnék, még sincs szobruk Szolnokon. Közterületen és középületben szobrot állítani nem magánügy. És itt most nem az édesapját tisztelő fiúról, inkább Szolnok állapotáról lenne szó.

Nem veri nagydobra se a városháza, se az Aba-Novák Agóra, hogy június 29-én délelőtt 11 órakor az Agóra régi szárnyában, az Erkel Ferencről elnevezett terem előtt mellszobrot állítanak Kozák Lászlónak, azaz a 2020 decemberében mindössze 49 évesen elhunyt „nagy Grófónak”. Legalábbis két nappal előtte sem Szolnok honlapján, a programok között, sem a város elsőszámú közművelődési intézményének netes felületén, az események között nem találni erről semmit. Annak ellenére sem, hogy az eseményről először hírt adó megyei hírportál azt írta, a város önkormányzata – tehát mi mindannyian – is hozzájárult a szobor elkészítéséhez. És annak ellenére sem, hogy ugyanebben a cikkben arról is olvashatunk, száz vendéget várnak a közpénzből fenntartott középületbe. Nem tudom, meghívó készült-e az eseményre – nem nagyon kapok ilyesmiket -, arról viszont hallottam, hogy az Oktatási, Kulturális és Ifjúsági Bizottság ülésén most hétfőn szóba került a szobor ügye, de vállrángatásoknál többet senkinek sem ért. Miért ez a nagy hallgatás?

Mondhatnánk persze, hogy kinek, mi köze egy magánkezdeményezésre, jórészt magánpénzből készülő, alapvetően egy civil szervezet által megrendelt szoborhoz. Alapvetően semmi sem lenne, ha azt a szobrot nem a város egyik legfontosabb kulturális közintézményében, ha nem is a szabadban, de tulajdonképpen mégiscsak közterületen állítanák fel. Innentől kezdve ugyanis az egy szolnoki szobor, és mint ilyen nekünk és rólunk is fog szólni, bennünket is jellemezni fog, és bizony előfordulhat, hogy nekünk is magyarázatot kell majd adnunk létrejöttének az okaira, az engedélyezés miértjeire. Fogunk tudni?

Nem szeretném elvitatni sem egy fiú, sem egy család jogát arra, hogy az előbbi a szeretett édesapjának, az utóbbi a néhai családtagjának bármilyen módon emléket állítson. Nincs ennél természetesebb, sőt tiszteletre méltóbb, főleg, hogy mi mindenre költenek örökösök. Tehát nem a családi, baráti, tisztelői gesztussal van problémám, hanem annak helyével és a városom eljárásának módjával. A város vezetői, illetékesei tényleg azt gondolják, ez így rendben van? Vagy valami gyors fejszámolást lefuttattak a közelgő választások kapcsán? Mit hozhat egy ilyen szobor?

Örkény István a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, ezer szállal kötődik Szolnokhoz, 44 éve hunyt el, és nemhogy szobra, emléktáblája sincs a városban. Bergendy István, a magyar könnyűzenét közel hat évtizeden keresztül ilyen-olyan, de megkerülhetetlen módon meghatározó zenésze, zeneszerzője, aki szintén 2020 decemberében hunyt el, de – természetesen – fel sem merült még, hogy bárhol mellszobrot kapjon. A Szolnokon született, a Száztagú cigányzenekarral tényleg világhírűvé vált, villámkezű Ökrös Oszkár cimbalomvirtuózra 2018 óta emlékezhetne ez a város valamilyen módon. De említhetném Schwajda Györgyöt, akinek ugyan van egy kicsit béna emléktáblája a színháznál, vagy éppen Paál Istvánt, akinek a szobaszínházat (is) köszönhetjük, de őt még egy fél táblára se méltattuk. Nem akarom hosszasan citálni a helyi példákat (Sebestyén Éva), inkább két Szolnokon kívülit mondok: az ugye megvan, hogy a 2016-ban elhunyt Kocsis Zoltánnak és a 2021-ben elhunyt Póka Egonnak sincs még szobra (a zongoraművésznek csak egy emléktáblája) ebben az országban. Beszéljünk értékválságról?

Minek? Az Agórába kerülő új szobor – miközben sorra tűnnek el köztéri alkotások Szolnokon – nem erről szól. Ha erről szólna, akkor valaki minimum megkérdezte volna a Damjanich János Múzeum illetékeseit, hogy indokoltnak gondolják-e már, a még fel nem dolgozott, kellően ki nem értékelt munkásságú roma zenész szobrának a felállítását. Vagy, ha valóban az értékekről lenne szó, akkor valaki biztosan íratott volna egy emailt a ledegradált Képzőművészeti Lektorátus maradványainak, hogy mit gondolnak egy ilyen tartalmú alkotás felállításáról. Persze megkérdezhették volna a Szolnoki Művésztelep közösségét is, de ők mindaddig sokunkhoz hasonló laikusok, amíg el nem dől, kiről vagy miről kell, illik, illene már köztéri szobrot állítani.

Sajnos nincs kétségem afelől, hogy Szolnok új szobrának az előkészítése nem ilyen módon történt. De azért remélem, egyszer majd kiderül, hogy ki és miért bólintott rá arra, hogy az Aba-Novák Agórában Aba-Novák Vilmosnak és Kozák Lászlónak nagyjából ugyanolyan méretű szobra legyen?

Persze lehet bízni abban, hogy a nagy többséget ez az egész nem érdekli, be sem teszi a lábát az Agórába, és sokan azt se tudják, ki volt az a Kozák László. Meg abban is, hogy a kultúra iránt még érdeklődők számára 2023. június 29. inkább arról marad majd emlékezetes, hogy azon a napon nyílt meg a 90 éves Fazekas Magdi néni önálló kiállítása a Szolnoki Galériában. Ám ezek a magasságok és mélységek nem összeadódnak, nem egyenlítik ki egymást. Az a szobor a kérdőjeleivel köztünk marad.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kitekintő’75: A jubileumi év filmjei

Babfilm, Utánam srácok, Holnap lesz fácán. Három azon magyar filmek közül, amelyek ugyanabban az évben kerültek a közönség elé, amikor Szolnok a 900 éves jubileumának a megünneplésére koncentrált. Szerintem sokan láttál akkor és később is a Gusztáv sorozat 4. évadát. Filmes kitekintő.

Mozaikok a Horthy-korból

A több fotóból összeállított mozaiklapok a két világháború között jöttek divatba, Szolnokról is sok ilyet adtak ki. Ezek ugyanúgy árulkodnak a Horthy-korról, a város akkori büszkeségeiről, mint a 30-40 évvel később, már színesben megjelent szocialista képeslapok a maguk koráról.

Példás városrész-történelem

A 160 éves az Alcsisziget című helytörténeti kiállítás április 20-ig még látható az Aba-Novák Agóra régi épületében, a színházterem előtti folyosón. A Kovács Gyuláné Dr. és Békési István munkája nyomán létrejött húsz tablót nemcsak az Alcsiszigethez kötődőknek érdemes megnézni.

Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. március

Akkor is sürgető volt a Szigligeti Színház felújítása. A forintot 5%-kal értékelte le az MNB, ami hatással volt a valutakeretre is. És bár egyre nagyobb teret kaptak az újonnan alakult pártok, azért a Tanácsköztársaságról való megemlékezésnek is megadták a módját. Szubjektív lapozgatás.