2025.08.27. (szerda)

Ki van a noteszban?

Ki van a noteszban?

Dátum:

- Néha mást is csináltok? - Szólalt meg dühösen Bán lánya, miután a Mátyás király úti lakás ajtaját a férfiasságát ismét kispárnával takargató felfüggesztett rendőr, hosszas csöngetés után végre kinyitotta.

- Tudsz ennél jobb szórakozást? - Vetette oda sértődötten a gipszelt kezű pincérlány, aki pucéran libbent át a nyitott bejárati ajtó előtt.

– Néha mást is csináltok? – Szólalt meg dühösen Bán lánya, miután a Mátyás király úti lakás ajtaját a férfiasságát ismét kispárnával takargató felfüggesztett rendőr, hosszas csöngetés után végre kinyitotta.

– Tudsz ennél jobb szórakozást? – Vetette oda sértődötten a gipszelt kezű pincérlány, aki pucéran libbent át a nyitott bejárati ajtó előtt.

– Inkább megszerezném a Madas-ház kincsét, ha lenne, aki azon az egy dolgon kívül másra is képes koncentrálni – vágta rá dühösen, miközben a fiút félrelökve, idegesen rontott be a lakásba. Lehuppant az egyik fotelbe. – Apám kicsit felszívta magát, mivel sem az elgázolt pasas telefonját, sem a jegyzetfüzetét nem kapta meg. Ránk vár a feladat, hogy kimazsolázzuk belőlük, ami fontos – azzal a dohányzóasztalra dobta a mobilt és a gyűrött füzetet.

A közben rövidnadrágot húzott felfüggesztett rendőr leült vele szembe, és nyomkodni kezdte a készüléket.

– Bakker! Ez lemerült – dobta el dühösen.

– Szép szemű, ma már mindent megkaptál, ne legyél ideges – szorította öléhez fél kézzel a fiú fejét a pincérlány. – El sem tudod, mi mindent hagynak el egy kocsmában a vendégek. Szerintem ehhez a kütyühöz való töltőt is találok valamelyik ládámban – azzal kinyitott egy szekrényét és kotorászni kezdett benne. – Addig lapozd a noteszt!

Bán lánya laptopot húzott elő, és utasította a fiatal fiút, hogy kezdje diktálni a füzetből a neveket. Eleinte minden név elhangzásakor rákérdezett, hogy érdekes lehet-e az illető a számukra. Aztán már a fiú magától is sorolt, kiről mit érdemes tudni, amit Bán lánya szorgalmasan rögzített.

– Ahogy elnézem, a neveket négy kategóriába sorolta Edit főnöke – mondta a fiatal rendőr. – Néhánynál kereszt szerepel, például Edit vagy Gulyás nevénél. Van, aki dollár jelet kapott, mint például Kadlacsek úr. Mások karikát, amit nem igazán értek, és van valami rombuszszerű, például Veres Mihálynál, aki nekem semmit nem mond.

– Veres Mihály? – Nézett elképedve a fiúra a törött karú pincérlány, miután néhány töltőt kipróbálva, megtalálta a megfelelőt a lemerült telefonhoz. – Telefon vagy lakcím nincs?

– Szanda, Vörösmező, meg valami malas, magas…

– Madas – vágta rá a pincérlány. – Lapozz a Zs-hez! Zsákai vagy valami hasonlónál nincs ugyanilyen jel?

Mind a két lány feszülten nézte a noteszt silabizáló fiút.

– Zsámbéki.

– Azaz. Zsámbéki Mihály!

– Igen. Ugyanaz a jel van mellett is.

– A harmadik Mihály pedig a H betűnél lesz, úgy hívták, hogy Három.

– Talált. Csak nem Mihály, hanem József – nézett fel kérdőn a noteszből a fiú. – Rosszul emlékeztél drágám?

– Veres, Zsámbéki, Három. A brigád, akik a hetvenes évek elején a Madas-ház elbontásán dolgoztak. Akik minden bizonnyal találtak valamit abban a házban, mielőtt a 4-es út építése miatt felrobbantották.

– Pontosan – bólintott a pincérlány. – A negyedik a nagyapám volt, aki azonban olyan mulya volt, hogy inkább nem nyúlt ahhoz, amiről nem tudja, kié. Szerinte rengeteg ékszert, órákat, érméket, értéktelen papírpénzeket, néhány festményt találtak az egyik első emeleti lakásban.

– Amit pár hónappal később, elég bénán próbáltak eladni, de lebuktak. Még a Néplap is írt a perükről.

– Igen. Amikor évekkel később ismét megkeresték a nagyapámat, azt állították, hogy nem tudtak mindent elhozni, mert valaki a második kör előtt megelőzte őket. Nagyapám esküdözött, hogy nem ő volt. Aztán mielőtt meghalt, behívott magához – mondta könnyes szemmel a pincérlány, és újra a szekrényében kezdett kutakodni.

– Ez tényleg nagyon érdekes – szólalt meg a csendet kihasználva a noteszt lapozgató rendőr. – Ha a jel azt jelenti, hogy kinek van köze a kincshez, akkor miért tette oda az apád nevéhez is? – És ezzel Bán teljesen elképedt lánya elé tolta a noteszt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Aki soha nem jön, rosszban sántikál?

- Szevasz Tonikám, Gerzson vagyok. Vendégségben van nálad egy hölgy, aki szerintem, éppen indulni szeretne - szólt a telefonjába a füredi kapitány, miután volt közgés osztálytársával leparkoltak Szolnok Rózsadombján. - Tonikám, ne ködösíts! Nem tudom cserébe Ványai Andrást adni, mert már nincs Szolnokon - aztán hosszan hallgatta a férfit a vonal túlsóvégén. - Na, kísérd ki szépen a hölgyet!

Üres képeslapok

- Gyerünk, Bandi igyuk meg végre azt a jeges ouzo-t, mert felforrt az agyam a sok sikeres embertől meg a tökéletes családjaiktól - vágta hátba barátságosan Ványait Jozsó a Közgé földszinti folyosóján a 25 éves találkozó után. - A mesedélutánnak vége, jöhet a rögvalóság. Engem nem zavar, ha bankot raboltál vagy embert öltél. Mondjuk, hogy tiéd lett az Anna, aztán meg dobtad, az kicsit fáj.

Hol a gatyám?

- Apád hova lett? - Nézett körül a törött karú pincérlány a Mátyás király úti lakás szűk folyosóján, miután egy törölközőbe csavarva kilépett a fürdőszobából.

- Nem tudod, hol a gatyám? - Kiáltott ki a felfüggesztett közlekedési rendőr a szobából, majd hogy nyomatékot adjon kérdésének, egy kispárnát maga előtt tartva ismét meztelenül lépett ki a folyosóra.

A fehér ridikül

A megáradt Tiszából kifogott gyönyörű, fehér ridikülömmel pont akkor léphetett a konyhánkba a sánta gátőr, amikor nekem kellett volna hazaérnem Szolnokról az utolsó busszal. Negyven évvel később persze már megértem az egyébként mindig nyugodt és türelmes apámat, hogy nem tudott felhőtlenül örülni, amikor a házunk előtt kiszállt rendőrautóból.