Szolnok mit tesz a könnyekkel?

Ahhoz, hogy Szolnokon is megtörténjen a rendszerváltás, sok mindent fel kellene tárni az elmúlt 16 évből, majd ezek alapján nem kevés dolgot szükséges át- vagy újragondolni. Mert miközben Magyarország eddigi kommunikációs mindenhatójának, Balásy Gyulának a Kontrollban előadott picsogásán a többség legfeljebb egy napig szörnyülködött – hiszen azóta is mindennaposak a „megtérések” és a csontváz kidőlések –, a nevezett és helyi kiszolgálóinak tettein mintha simán túllépnénk. Pedig egyetlen példával is illusztrálható, hogy az előző rendszert több tízmilliárdos haszonnal szolgáló és építő, a süllyedő hajóról menekülni próbáló országrontó, micsoda károkat okozott Szolnokon is. Tessék körülnézni a városban, és az elmúlt évekből olyan eseteket felidézni, amikor a közterületeinken lévő plakáthelyekről – a néhány valóban piaci hirdetés mellett – nem valami ordas hazugság, legfeljebb országos rendezvény kampánya köszönt vissza, hanem helyi esemény! Még ma is előbb kapunk információt a városunk utcáin a szentendrei Harry Potter kiállításról, mint a Szolnoki Galériában látható Benczúr tárlatról.

Egyszerűen azért, mert Szolnoktól is elrabolták a reklámfelületeit. És, ha nem így lenne, az utcáinkon lévő óriásplakátokon, a buszmegállókban lévő világítós poszterhelyeken, a telepített hirdetőoszlopokon, az elmúlt másfél évtizedben rendszeresek lettek volna a szolnoki színházi hirdetések, a helyi fesztiválok reklámjai, netán városi akciók propagandaanyagai. Nonszensz, hogy a város közterületi reklámhelyein 99%-ban nem a helyieket helyben érintő témák, események köszöntek vissza. És ne gondoljuk, hogy e mögött szimpla gazdasági érdekek állnak! Helyi országgyűlési képviselők által is megszavazott törvények segítették és segítik ma is, hogy ezek a plakáthelyek soha se rólunk szóljanak. És ez mindaddig így is marad, amíg nem tárjuk fel, kik, mikor és hogyan játszották át/el a város ezen „vagyonát”, és nem teszünk azért, hogy ezeket visszakapjuk. Ja, és mindaddig hozzájárulunk a korábbi haszonélvezők bőséges táplálásához is.

De ne álljunk meg itt!
A Balásy Gyula és Rogán Antal nevével fémjelzett médiapolip ugyanúgy lenyelte a megyei napilapot, és a helyi, elzavart kormánypárti képviselők rövidlátó „politikai” céljait is kiszolgálva, az újságot ócska propagandalappá silányította. Az online felületével együtt, ami nem azt a célt szolgálta, hogy az itt élőket mindenről tájékoztassa, hanem, hogy szép lassan a kormánypropaganda, az uszítás felelőtlen felülete legyen, amiben a hülyeségen felül megmaradt hasábokat esetleg kitölthették a cégnél maradó, köztünk élők. Ezt pedig annak fényében is érdemes értékelni, hogy a sokat szidott kommunista diktatúra idején, hasonló címmel megjelenő helyi napilap, ha nem is az igazságot közölte, de legalább ma is kibogarászható belőle a város fejlődése, a helytörténet néhány momentuma. De fájt vagy fáj ez a fővárosban élőknek, akiknek az elmúlt tizenhat évben is volt némi alternatív mozgástere a sajtófogyasztásban?

És még mindig ne fejezzük be! Mert a helyi sajtó tudatos és tervszerű szétverése nemcsak ott érhető tetten, hogy a saját dolgainkról helyben nem értesülhettünk. A szolnoki ügyekről, fejlesztésekről, tervekről se nagyon számolt be az országos vagy a szaksajtó. És nemcsak az érdektelenség okán. Hanem mert az elzavart kormánypárt sok fizetett képviselője és elvakult híve is a fenekét verte földhöz örömében, amikor felszámolták helyi tudósítói hálózatokat, szinte teljesen eltűntek a másodállásban fővárosi lapoknak dolgozó szolnoki újságírók, a Magyar Távirati Iroda pedig helyből csak győzelmi jelentéseket vagy véres bulvárt közvetített. A Magyar Televízió adásaiba meg épp annyi értelme volt bekerülni, mint a Fidesz által megszállva tartott városi tévébe. Majd egyszer talán lesz egy szakdolgozó vagy doktori értekezést író, aki forintosítja a városnak okozott károkat, hiszen milyen külföldi befektető települ olyan városba, amiről a város határain kívül semmit nem lehet tudni? Olyan, akinek hasonlóak az érdekei.

A nagy okos megmondóemberek most persze majd megfejtik, hogy véget ért az Orbán-rendszer, semmi akadálya, hogy üzleti alapon jobbnál jobb sajtótermékek lepjék el Szolnokot. A Facebook-vitézek pedig megállapítják, minek ide sajtótermék, a közösségi oldalakon minden ott van. Én erre csak azt tudom mondani, hogy itt mutatkozik meg az elmúlt 16 év szellemi károkozása. Aki azt gondolja, hogy a jelen gazdasági helyzetben piaci alapon sajtótermék indítható Szolnokon, az nyugodtan váltson a lapos föld tematikára. Aki elhiszi, hogy a közösségi médiában valódi újságírói tevékenység folyik, annak felesleges volt a nyolc osztályon túljutnia, és boldogan menetelhet bármilyen zászló alatt. Esélyünk sincs a hatalmat ellenőrző, azt kordában tartó ország visszaépítésére erős sajtó nélkül. Vidéken és így Szolnokon meg pláne. Pedig éppen az elmúlt 16 év mutatja, hogy a megelőzés olcsóbb lett volna, mint az elgennyesedett, terjedő sebek kivágása.


