2025.10.14. (kedd)

Ki merre jár?

Ki merre jár?

Dátum:

- Szép szemű, te nem Szolnokon élsz? A Tünde két hete bezárt. Oda hiába mennénk Gulyás nővérével. De, ha már visszahívod, a Nosztalgiát se javasolnám, az is lehúzta a redőnyt. Úgy tűnik, a Szapárynak egyelőre vége. A Freibe hívom Editet és Bán lányát - mondta határozottan a törött karú pincérlány.

– Szép szemű, te nem Szolnokon élsz? A Tünde két hete bezárt. Oda hiába mennénk Gulyás nővérével. De, ha már visszahívod, a Nosztalgiát se javasolnám, az is lehúzta a redőnyt. Úgy tűnik, a Szapárynak egyelőre vége. A Freibe hívom Editet és Bán lányát – mondta határozottan a törött karú pincérlány.

A kávézó legtávolabbi asztalához ültek, az Aba-Novák festmény alá. A felfüggesztett közlekedési nápolyi habos kávét rendelt, a törött karú pincérlány forró csokit, Gulyás nővére meg egy erős teát, minden ízesítés nélkül. Zita teljesen maga alatt volt.

– Nem hittem volna, hogy így átvágnak bennünket. Biztosak vagytok abban, hogy Bán tört be Tündihez?

A másik kettő bólintott.

– Pedig, ahogy a Szigonyban beszélt, tejesen meggyőzött, hogy csak a lánya miatt keveredett az egészbe. De mi a francért vitte volna magával Tündi kincseit?

A másik kettő a vállával jelezte, hogy nincs válaszuk.

– Mekkora mázlisták vagytok! Mondjuk a százados nekem a kezdetektől gyanús volt. De azért nem hittem volna, hogy csak így eltegyen valakit láb alól. Ti meg voltatok olyan hülyék, hogy a gyilkosság után beültetek a megölt férfi kocsijába? És csak most esett le, hogy azt a kocsit akarta velünk megkerestetni a városban, amivel benneteket is fuvarozott?

A másik kettő válasz helyett, inkább szájához emelte a poharát.

– Persze, én se lehetek büszke a teljesítményemre. Ha nem vacakolok annyit a Szigony után, megelőzhettem volna a századost a kórházban.

A másik kettő tágra nyílt szemekkel tette le a poharát.

– Egyértelmű, hogy ő beszélte rá Kadalcseket a távozásra. Általánosban osztálytársam volt az ügyeletes nővér, aki felismerte a századost. Mielőtt Kadlacsek bejelentette, hogy saját felelősségére elhagyja a kórházat, legalább fél óráig volt bent nála a százados. Aztán a kórház parkolójában is az ő kocsijába szállt be, abba a régi piros autóba. Ne nézzetek már ilyen hülyén, a portás sráccal jártam valamikor, és én minden pasimtól barátságban szoktam elválni.

A másik kettő Zita válla fölött Bán lányának integetett, aki bizonytalanul állt a Frei közepén.

– Azt hiszem, már ti sem lepődtök meg azon, hogy amikor az apán kitett a kocsijából, nem azt csinálta, amit megbeszéltünk – kezdtek ömleni a szavak a feldúlt lányból. – Kiment a Gardenba, gyorsan összepakolt, és a számla kifizetése nélkül lelépett. Azóta mind a két mobilja ki van kapcsolva. Kis szerencsével már Hegyeshalomnál lehet. Most mi van?

A másik három sajnálkozva nézett a fiatal lányra, és először senki sem akart válaszolni.

– Milyen disznóságot csinált már megint?

Úgy tűnt, a törött karú pincérlány megszólal, de a fiatal rendőr a gipszére tette a kezét.

– Elvitte tőled a kincseket? Hogy a frászkarikába tudott bejutni a lakásodba? Basszus! Nehogy azt mond, hogy betört.

A másik három egyszerre bólintott.

– Akkor még csak Pest környékén lehet.

– Ki van Pesten? – Lépett az asztalhoz Edit, de a választ meg se várva kabátban ült le az ötödik székre, háttal a bejáratnak.

– Minden rejtély megoldódik – és az asztalra tett egy kemény, barna fedelű füzetet. – Most jövök Csaba özvegyétől, akinek elmondtam ezt az egész történetet. Teljesen kiakadt, és a kezembe nyomta a volt férje feljegyzéseit. Csaba precíz könyvelő volt, mindent pontosan felírt. Apádat ugyan nem tudtam elérni, de a századosnak már szóltam, hogy a Freiben várjuk.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.