2025.10.14. (kedd)

Három hónap után

Három hónap után

Dátum:

- Nyugodt és vidám három hónap van mögöttem, tehát gondoljátok meg, mivel indokoljátok, hogy ide rángattatok - dobta a Tisza mozi kávézójának egyik asztalára Gerzson a tárcáját, majd lendületesen letelepedett az egyik székre. - Amennyiben a Szapáry úti bankrablásról, netán a feltételezett elkövetőjéről akartok dumálni, akkor bedobok egy sört, és viszlát.

– Nyugodt és vidám három hónap van mögöttem, tehát gondoljátok meg, mivel indokoljátok, hogy ide rángattatok – dobta a Tisza mozi kávézójának egyik asztalára Gerzson a tárcáját, majd lendületesen letelepedett az egyik székre. – Amennyiben a Szapáry úti bankrablásról, netán a feltételezett elkövetőjéről akartok dumálni, akkor bedobok egy sört, és viszlát.

– Ugye, hogy a rendőrség is tud az 1989-es rablásról – nézett ártatlan szemekkel Csilluska, aki bármikor előadást tudott tartani a turisztikai desztináció menedzsment szépségeiről, ám a szarkazmus kifejezést egy illetlen szónak gondolta. – Egyébként meg miért jöttünk volna össze három hónappal az osztálytalálkozó után?

– Mert kíváncsiak vagytok, hogy miután sikerült az osztálytalálkozó másnapján Ványai miatt összetörnöm a szolgálati kocsimat, miként lehetek még mindig rendőr.

– Miért, értesz máshoz? – Nézett volt osztálytársára fülig érős szájjal Jozsó, ám a címzett nem poénként értelmezte a kérdést. Azonnal felugrott és az asztal fölött áthajolva, szikrázó szemekkel tornyosult Jozsó fölé.

– Kiváló verőlegény lehetnék Olajos Toni bandájában, és például felkeresnélek, hogy kiverjem belőled azt a sok idiotizmust, amivel lassan harmincöt éve csak bajba sodorsz.

– Csak huszonöt – próbálta tompítani a feszültséget Csilluska.

– Harmincöt – nyelt nagyot Jozsó. – A Közgé előtt az általánosban is együtt jártunk, a Münnichbe.

– Ne szólj közbe – csapott az asztalra Gerzson. – Ha szeptemberben nem viszed fel Ványait a repülőtérre, hanem átadod Toninak, akkor már rég nem kellene ezzel foglalkoznunk.

– Ezek szerint mégsem volt olyan nyugodt az elmúlt három hónapod – tette a füredi kapitány vállára a kezét Szolnok ismert ügyvédje, Traktor, aki pár másodperccel korábban lépett be a kávézóba.

– Nem hát – ölelte meg fülig érő szájjal másik osztálytársát az imént még kakaskodó rendőr. – Előbb ezt a viccpatkányt kellett kiszabadítanom Toni karmai közül – mutatott Jozsóra -, aztán a város legnagyobb gengszterét, aki egy lelki toprongy, kellett ápolgatnom, mert naponta járt a nyakamra, hogy higgyem el, addig nem nyughat, amíg nem számol le az anyja gyilkosával. És nem tudtam vele megértetni, hogy Ványait nem ismerem, sőt soha se ismertem…

– De szemét vagy – szólalt meg Csilluska.

– …, ha meg mégis, akkor az egy olyan barom, aki biztos nem rabolhatta ki a nagy OTP-t.

– És elhitte? – Húzott egy széket az asztalhoz Traktor.

– Frászkarikát. Egy idő után összebarátkoztunk, azóta meg együtt járunk a Tiszaligeti strand meleg vizébe áztatni magunkat.

– Egy vízben az ellenséggel – próbálkozott újra Jozsó.

– Átadlak neki – dörrent rá Gerzson. – De ezt hagyjuk, nem adhatom ki a kapcsolataimat.

– Ványait sem? – Nézett rá Traktor.

– Hogy jön most ide az a szemétláda?

– Nekem azt írta, hogy tőled is segítséget kért.

– Mert még kitől?

– Például tőlem. Nekem az volt a dolgom, hogy derítsem ki, milyen jogi következményei voltak annak, hogy ő kirabolta a Szapáry úti bankfiókot.

– És mit írtál neki?

– Hogy nincs nyoma bankrablásnak, így nem tudok jogi következményeket sem kideríteni. Mire Ványai azt válaszolta, hogy ha neki nem hiszek, akkor legalább neked higgyek, mert nálad vannak bizonyítékok. Azt állította e-mailben, hogy te megtaláltad egy sikkasztási ügy aktáit, de azok olyan vaskosak, hogy csak személyesen tudod átadni. Tulajdonképpen a dossziékért jöttem.

– Ugye, hogy Ványai bankrabló volt – lelkendezett Csilluska.

– Ja, ő az ismerős tettes – mosolygott Jozsó.

– Ekkora szarkavarót – nézett rájuk a fürdei kapitány. – Ez játszik velünk.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.