2025.08.27. (szerda)

A gyászoló barátnő

A gyászoló barátnő

Dátum:

- Rendel is valamit, vagy rögtön hozhatom az elsősegély dobozt? - Lépett kaján vigyorral a Szigony pincérnője Lászlóhoz, aki éppen csak leült az egyik bokszba. - Bár, ahogy a ruháját nézem, a mai kalandja már megvolt.

A fiatal közlekedési rendőr valami epéset akart válaszolni, bár nem volt a szavak embere. A ruhájára tett megjegyzés hatására azonban teljesen elveszt gondolatai fonalát. Magára nézett, és összeomlott.

– Rendel is valamit, vagy rögtön hozhatom az elsősegély dobozt? – Lépett kaján vigyorral a Szigony pincérnője Lászlóhoz, aki éppen csak leült az egyik bokszba. – Bár, ahogy a ruháját nézem, a mai kalandja már megvolt.

A fiatal közlekedési rendőr valami epéset akart válaszolni, bár nem volt a szavak embere. A ruhájára tett megjegyzés hatására azonban teljesen elveszt gondolatai fonalát. Magára nézett, és összeomlott. A pulóvert sikerült fordítva felvenni, bal oldalon kilógott az inge a nadrágjából, a slicce nyitva, így ülve még az alsógatyája is kilátszott. Egy pillanatra elvesztette lélekjelenlétét, és Zolika nővérére gondolt.

– Megölöm!

– Miért? Azért mert tegnap felmostam a földről, vagy, mert most szólok, hogy lassan kilóg a micsodája? – Tettette a sértődöttet a pincérlány. – Vagy esetleg azt a dúvad férjet nyiffantja ki, aki elől menekülnie kellett? Ismerem én a maguk fajtáját. Bárkinek elcsavarják a fejét, aztán meg nyüsszögnek, ha lebuknak. Na, ne legyen olyan búval bélelt, vendégem valami lélekerősítőre – azzal otthagyta a holtsápadt rendőrt, majd fél perc múlva két féldecis pohárral tért vissza. Letette az asztalra, majd úgy telepedett a fiatalemberrel szemközti székre, hogy az minél jobban láthassa bájait.

– Én is sírdogálhatnék, mert pár napja meghalt a barátom. Pedig épp azt terveztem, hogy feleségül vesz, és akkor végre nem alkalmazott, hanem tulajdonos leszek ebben az ócska kocsmában. Erre képes volt hanyatt esni egy székkel, pont, mint maga. Esküszöm, megállt bennem a vér, amikor maga is elvágódott. Tisztára, mint a Zolika. Mondtam is magamban, hogy nem lehet ekkora pechem: a fiúm után az egyik vendégem is így végzi. Még szerencse, hogy gyorsan felállt, különben összeesek.

Mélyen a fiatalember szemébe nézett, aki kezdett magához térni.

– Vagy lehet, hogy ez valami égi jel. Lehet, hogy a Sors üzent, hogy maga lesz Zolika folytatása? Tudja, nem volt se egy szép, se egy okos ember, mégis ragadtak rá a nők. Tudom, hogy mellettem másokkal is kavart, de mit tehettem, nem igaz? – És egy hajtásra kiitta a poharát. – Már, amikor pár hónapja övé lett a Szigony, tudtam, hogy köztünk lenni kell valaminek. Mondtam is, magamnak: Tündi, vagy megfogod ezt a pasit, vagy a söntésben múlik el a lányságod. Nem volt bonyolult teremtés, másnap már a csaja voltam. De csak a halála után tudtam meg, hogy abban egy könyvelőirodában dolgozott – mondta lemondóan, és a rendőr felesét is felhajtotta.

– Most meg tessék, ez a hülye elpatkolt, én meg nem tudom, kivel feküdjek le – vigyorgott az egyre megértőbben néző rendőrre a lány. – Három hónapig kufircoltam azzal a szeméttel, és most derült ki, hogy van egy nővére. Hát azzal mégse bútorozhatok össze. Persze, a cicababa nem tudja, amit én már hetek óta sejtek. Nem azt, hogy megcsalt az a disznó, hanem, hogy igazából nem is az övé a Szigony, ő csak a fedő volt a lábason – és hangosan nevetni kezdett, amit csak az szakított félbe, hogy kinyílt a Szigony ajtaja.

– Mi van itt? Visszajönnek a tegnapi vendégek – kacsintott a pincérlány a döbbent arcú fiúra, aki a belépő nőben felismert az vendéget, akinek előző nap a lábai előtt hevert.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hétfőn a Közgénél!

- Karácsony első napján összevesztem anyámékkal, mert a családi körút helyett a Ságvárit választottam. Azt mondtam, az új barátnőmnél ünnepelek, erre kiborultak, hogy nem megyek a rokonokhoz. De vissza kellett mennem az OTP-be, mert még tele volt az asztal pénzzel. Ha jól emlékszem, a két nap alatt hatszor fordultam. Így lett a vége kétszázmillió.

A szandai hagymaszedő

Szergej reggel hat óra óta egyedül szedte a hagymát a szadai kiskertek közé beékelődött szántóföldön. Lehet, hogy nem is Szergej volt, hanem Misa, Maxim vagy valami egészen más. A Vörös Hadsereg egyenruhájában, pár számmal nagyobb csizmájában görnyedt a tűző napon a barázdák között. Délutánra megsajnálta, és elindult felé egy karéj vastagon kent zsíros kenyérrel, meg egy palack vízzel.

A Tiszavirág-hídon

- A százados vagy hülye, vagy valamire készül - mondta Edit egykedvűen, amikor Bán Bélával megálltak a Tiszavirág-híd közepén. Távolról inkább félrelépő párnak, sem mint rendőrségről frissen szabadult nőnek és lehallgatástól tartó barátjának nézhették őket. A városi kapitányságtól a Tiszai hajósok teréig egyetlen szót sem szóltak, miután az autóban Bán ezt egyértelmű kézmozdulattal megtiltotta.

Három hónap után

- Nyugodt és vidám három hónap van mögöttem, tehát gondoljátok meg, mivel indokoljátok, hogy ide rángattatok - dobta a Tisza mozi kávézójának egyik asztalára Gerzson a tárcáját, majd lendületesen letelepedett az egyik székre. - Amennyiben a Szapáry úti bankrablásról, netán a feltételezett elkövetőjéről akartok dumálni, akkor bedobok egy sört, és viszlát.