2025.08.26. (kedd)

A Gyermekévre emlékeztet

A Gyermekévre emlékeztet

Dátum:

Az ENSZ által Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánított 1979-re tényleg úgy emlékszem, mintha lépten-nyomon a gyerekeket ünnepelték volna, mert valahogy mindig kiderült, az az év az övék. És ennek máig vannak nyomai Szolnokon is.

Az ENSZ által Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánított 1979-re tényleg úgy emlékszem, mintha lépten-nyomon a gyerekeket ünnepelték volna, mert valahogy mindig kiderült, az az év az övék. És ennek máig vannak nyomai Szolnokon is.

Valószínűleg, már olyanok is hordják a gyerekeiket a Jósika úti bölcsibe, akiknek a szülei még gyerekként őrizhetnek személyes emlékeket az 1979-es évről. Talán nekik is feltűnt már a bejárat mellett immár 35 éve függő tábla, ami arra emlékeztet, hogy az intézményt a Nemzetközi Gyermekévben építették (adták át).

Emlékeimben tényleg úgy él 1979, hogy nem lehetett olyan ünnepség vagy rendezvény, ahol ne hangzott volna el: az az év a gyerekeké. Ráadásul töménytelen mennyiségű „reklámtárgy” is népszerűsítette az évet: matricák, jelvények, szatyrok, sőt füzetek is. Ahogy most a neten próbáltam rákeresni az eseményre, szinte ömleni kezdtek a Nemzetközi Gyermekév tiszteletére kiadott bélyegek, érmék és egyéb tárgyak. El nem tudom képzelni, mennyi ideig készült a kor propaganda gépezete erre, és vajon melyik szervezetnél, mennyi pénz állt rendelkezésre. Azt azonban tudom, hogy kevés dolgot sikerült ilyen jól átvinni a köztudatba.

Amiben minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy a hetvenes évek végén még lendületben voltak a nagy szociális beruházások, és sorra készültek el az olyan közintézmények, amelyeket valahogy kapcsolatba lehetett hozni a gyerekekkel. Talán kevesen tudják, de ennek legjellegzetesebb szolnoki példája a mai Aba-Novák Kulturális Központ, amit 1979-ben, mint Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot (MMIK) a Nemzetközi Gyermekév eseményei közé sorolva adtak át.

Nem ilyen léptékű a Jósika utcai bölcsőde, amit természetesen akkor is meg kellett volna építeni, ha éppen nincs a Nemzetközi Gyermekév. A környék fejlődése, a lakásállomány bővülése ugyanis újabb óvodai és bölcsődei férőhelyeket követelt. Persze biztos, hogy a tervezőknek és a beruházóknak is eszébe jutott – vagy felhívták rá a figyelmüket -, hogy milyen jó lenne az átadást és a Gyermekévet összekapcsolni. Gondolom, így kerülhetett a máig a helyén lévő, egyszerű emléktábla a bejárat mellé.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Építőipari emlék

Simon Ferenc 1970-ben alkotta meg azt a lemezdomborítást, ami aztán a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) frissen elkészült székházának homlokzatára került. A cég emblémájává is lett köztéri alkotás 1994-ben még a helyén volt. Ki tudja, mi lett a sorsa a 6 méteres alkotásnak?

Küry Albert közterületi emléktáblája

Születésének 150. évfordulóján leplezték le dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó Monarchiabeli alispánjának emléktábláját annak a háznak az utcafrontján, ahol hivatalától megválva, élete utolsó éveit töltötte. A Madách utca 49. szám alatti emléktábla felavatásában nem kis szerep jutott a háza mai lakójának.

Fáklyavivő (fagyis ember)

A mai napig Szolnok egyik legvitatottabb szobra a Tiszaliget bejáratánál álló Fáklyavivő. Többször felvetődött már áthelyezésének az ötlete, de szerintem ez csak akkor fog megtörténni, ha a láthatóan egyre rosszabb állapotban lévő alkotás veszélyessé válik.

Nyoma sincs emlékkő

Annyira nyoma veszett, mintha soha nem is állt volna Szolnok határában, az Abonyi út végén, a Tanácsköztársasági emlékkő. A város eltűnt szobrai, Szolnok szocialista emlékművei közül is mindig kifelejtődik, pedig legalább húsz éven keresztül volt egyik helyszíne a Forradalmi Ifjúsági Napok eseményeinek.