A Tiszai hajósok tere, a Hild tér és a Tiszaliget háromszögében élőként van némi tapasztalatom a különböző bulik hanghatásairól. Sőt, a kocsmák és szórakozóhelyek „vonulási” útvonala mentén élőként mesélhetnék a szórakozni indulók és onnan távozók zajairól is. De jártam én már rendőrségen a délelőtt tizenegykor, egy kihalt gyártelepen tartott zenekari próbákat rendszeresen feljelentő ismeretlen miatt is. Mindezeket csak azért gondoltam előre bocsájtani, hogy nehogy valaki azt mondja, a pálya széléről okoskodom.

A hangos rendezvények kapcsán érdemes felidézni a budapesti Millenáris park néhány évvel ezelőtti tortúráját, amikor a közeli utcák néhány lakója próbálta megakadályozni az ottani rendezvényeket. Azt követően, hogy korábban ugyanott három műszakban Ganz motorok gyártását hallgatták. Vagy citálhatnám az idén nyárra létrehozott fővárosi Monyo Land kálváriáját is, amit a hangerőre hivatkozva próbáltak taccsra tenni, holott az a hely a 100-as vasútvonal, a Ferihegyi gyorsforgalmi, a metró végállomása és koszos ipartelepek között fekszik. Ezeket meg azért gondoltam leírni, hogy jelezzem, a rendezvények zajhatásai nemcsak Szolnokon okoznak konfliktusokat a rendezők és a bulizni vágyók valamint az adott környéken élők között.

Értem én, hogy nem lehet könnyű a Művésztelep közelében élni az ArtJáró fesztivál idején. Bár gondolom, az év további 363 napját valahogy ki lehet bírni. Magamból kiindulva tudom, hogy húzósak azok a péntekek és szombatok, amikor a Hild téren vagy a Tiszai hajósok terén zúzós buli van. Ugyanakkor tagadhatatlan előny, hogy ha ezekre akarok elmenni, nekem nem kell parkolóhelyet keresni, két perccel kezdés előtt elég kilépni az ajtón, és ha elered az eső vagy elhangzott az utolsó akkord, akkor hazáig is ennyi idő kell. Az elvileg lakatlan Tiszaligetben tartott bulik nem értem, kiket zavarhatnak, hiszen a folyó túloldalán is csak a kanyar után vannak lakóházak, de elfogadom, hogy lehetnek ilyenek, miként a Kossuth téren vagy például lagzis helyek közelében is.

Mindezekkel együtt ez a nyár is megmutatta, hogy a rendezvények szervezői és a lakók érdekei sokszor nem fedik egymást. (Most ne menjünk bele abba, hogy egy lakóból könnyen lehet szórakozni vágyó vagy éppen rendezvényt bonyolító – pl. lagzi -, miként a rendezvényszervezők és a zenészek is szeretnek otthon nyugodtan pihenni.) Az is biztos, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága, és nincs olyan megoldás, hogy csak az egyik fél járjon jól. Mert ugye senki sem kívánhatja, hogy Szolnokon ne legyenek zenés rendezvények, miként azt sem, hogy az erre alkalmas helyek környéke kihalt legyen. Az persze nem lenne ördögtől való, hogy ezeket a konfliktusokat az önkormányzat, netán az érintett önkormányzati képviselők (Szolnokon mind az) rendezzék, moderálják, megelőzzék. Csak hát, amíg a tenni akarást a lehetséges voksok számolása előzi meg, addig felesleges ilyesmit várni. Holott három-négy évvel a következő helyhatósági választás előtt talán lehetne tenni valamit.

Például előre egyeztetett és rögzített időpontokat kijelölni a bulikra, amikkel mindenki számolhat előre. Vagy az esték lehetséges hosszát szigorúan betartott rendeletben rögzíteni, ami ugyancsak tervezhetővé teszi a programokat és a pihenést is. Sőt, a kötelező tájékoztatás is beleférne, így nem az első dobbeállásnál szembesülne a közelben lakó, hogy aznap este nincs alvás. De lehetne gondolkodni a színpadok tájolásán, szigetelésén is, amikre azért rengeteg példa van a világban és Pesten, tanulni pedig nem szégyen.

Persze ez csak akkor működne, ha a másik fél, a lakók is hajlandóak lennének engedni és néha tűrni. Ám mivel őket nem lehet megkérdezni egyenként, a képviselőinknek kellene képviselői munkát végezniük. És vállalni, hogy nem fogja őket mindenki szeretni, de a többség érdekeit mégiscsak képviselni kell. Mert talán így még élhetőbbé lehetne tenni Szolnokot. Igaz, az egésznek csak akkor lenne értelme, ha a megállapodást nem rúgnák fel a maszek tűzijátékok, házibulik és egyéb éjszakai gerillazajok.

A következő nyár közeleg. Lenne idő gondolkodni, beszélgetni, cselekedni és megállapodni, hogy legalább a következő nyár kiszámíthatóbb és békésebb legyen ebből a szempontból.

(A képek korábban készültek, a blogSzolnok archívumából valók.)