Vitathatatlan, hogy a Tiszavirág-híd Szolnok egyik jelképe lett az átadása óta. Ha van hasznos fejlesztés az ezredforduló óta a városban, akkor ez az. A város részévé tette a Tiszaligetet, az addigi külterületet. A Tiszavirág-híd azonban nemcsak a folyón átívelő szerkezetből áll, hanem a vele együtt épült két felhajtóból is. Tizenhárom év nem nagy idő, de mindkét rámpa úgy néz ki, hogy azokat lassan szintén Szolnok jelképeként lehet mutogatni. Ismételjük el! Tizenhárom év. Ha valakinek a házáról ennyi idő után lehullana a vakolat, a teraszon potyogna a díszburkolat, mit gondolna?

A Tiszavirág-híd a város tulajdona. Karbantartása, a szükséges javítások elvégzése a város, illetve az erre szakosodott cége feladata, a városlakók kiadása (és azt a pénzt másra is lehetne költeni). A Tiszavirág-híd esetében azonban nemhogy az alapfeladatok elvégzése nem sikerül, a pusztulás nyomainak eltüntetése is kihívást jelent. Hullik a díszburkolat? Két megoldáson gondolkodhatunk: a lehullott anyag vagy visszamászik magától a falra, vagy szép lassan magától elpárolog és eltűnik a helyszínről.

Jó munkához idő kell, a rossz meg gyorsan visszaüt. A Tiszavirág-híd rámpáin lévő díszburkolatban keletkező folytonossági hiányok mértéke mikor haladja meg a hibátlan felületek százalékát? Egyáltalán van olyan pusztulási arány, amire már azt lehet mondani: tarthatatlan? Csak nehogy az legyen a megoldás, hogy a hulló kőlapok balesetveszélyt jelentenek, tehát legegyszerűbb lezárni az egész hidat! A kő hullana továbbra is, és a sérült világítótestek se javulnának meg, viszont a szolnokiak és a turisták se látnák az elkeserítő állapotokat.

Az azért látszik, hogy a kivitelezőknek nemcsak a függőleges, de a vízszintes síkok is inkább kihívást jelentettek, mint megugorható feladatot. Ismerve több ezer éve álló építményeket, százéves szolnoki házakat, pár évtizedes Kádár-kockákat, azért feltehetnénk a kérdést, hogy mire is gondolt a mester? Meg a mester mestere? Jól van az úgy. Nem vagyok egy építőipari szakértő, de azért tizenhárom év után ennyi kivitelezői probléma kicsit soknak tűnik. Mire gondolhat a kivitelező? Miután levonul, neki ehhez már semmi köze? És a beruházó? A finanszírozó? Az aláírók?

Nem vonnám kétségbe, hogy lehetnek, sőt vannak ennek a műtárgynak olyan elemei, amiket nem feltétlenül az építőipari slendriánság nullázott le tizenhárom év alatt, hanem a nem megfelelő használat. Bár, ha kézi erővel leborítható a felső zárókő, akkor talán az alól is hiányozhatott némi anyag, vagy eleve a koncepció lehetett hibás. Az azonban biztos, hogy miként a „kis szemétdomb vonzza a nagyobbat”, ez a kis pusztulás sem fog itt megállni.

Bár ahogy a Tiszavirág-híd Tiszaliget felőli oldalán, a pillér alatti rész kinéz, nyugodtan leszögezhetjük, hogy az a néhány leborított kő a legkevesebb. Tisztelem a graffiti művészeket, sőt szeretem a falra írt jó üzeneteket, de ami a híd járófelülete alatt, a gátnál található, az azért a jófejségnek és a jóízlésnek is messze alatta van. Persze ez is csak akkor probléma, ha jár arra az ember. Közpénzen vett Passatokból ez sem látszik.

Egyik oszlopon a miniszterelnök béna portréja. A másikon a legaljasabb jel és felkiáltás! (Én itt letakartam, de gyanítom nemcsak az én archívumomban van még meg.)

Emlékeznek még arra, hogy 2022 őszén az egész híd le volt zárva felújítás miatt? És arra, hogy tavaly ősszel is javítgatták a hidat? Értem én, hogy nem futja mindig mindenre, meg egyszerre az egészre. De a lifteknek sem csak az a bajuk, hogy nem működnek. Koszosak, eszi őket a rozsda, pusztulnak, mint az egész híd. Álmodni, tervezni, pályázni, forrást lehívni, hitelt felvenni, betont keverni, építeni nagyon tudunk. De működtetni és karbantartani még mindig csak annyira, mint a közvagyonért felelősséget vállalni. Rendben van, hogy tizenhárom év után így néz ki a Tiszavirág-híd két rámpája? Szolnokkal, a szolnokiak pénzével ezt meg lehet csinálni? Referenciát adtunk a kivitelezőnek? Nem kell észrevenni meg elmondani a problémát, és akkor nincs? És közben reménykedjünk, hogy legalább a híd folyó fölött átívelő szerkezete kicsit jobban sikerült. Mert tudják: a hídon akkor kell átmenni…, ha lehet.