A téma a szolnoki főutcán továbbra is romokban hever. Ismétlem önmagam? Ha nem lenne okom, nem tenném. A szolnoki Baross utcában sokan járnak, kivéve az illetékeseket. Így az 1-es posta melletti telefonfülke továbbra is "dísze" városunknak. A mellékelt fotó március 4-ei, de készülhetett volna a korábbi egy hétben bármikor. Halló! Halló? Hallucináció? Nem. Rögvalóság. Kit hívjak, hogy zavar-e ez valakit?

Itt majd egyszer biztos épül valami új és szép. Addig viszont válogathatunk a hazai gaznövények emberes példányaiból. Tüsszenteni szabad!

A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

"Üres üveg, az utcán szerteszét, rá se ránts, ha nincs üvegbetét!" - Énekelte Hofi Géza 1985 szilveszterén a Piál a Föld című paródiájában. A dal eredetijéhez (We are the World) nemrég egy miskolci gimnázium forgatott klipet, nem kis webes sikerrel. Azt hiszem, hétvégenként Szolnokon Hofi paródiájához lehetne egy nagyon szomorú, de talán hasonlóan népszerű kisfilmet készíteni. Mert a belvárosban rengeteg üveg hever szerteszét. Komoly képanyaggal tudok szolgálni a leendő filmhez.