Attól, hogy ősztől kevesebb önkormányzati képviselő lesz az országban, nem marad sokkal több pénz a kasszában. Sem a településekében, sem az országéban. Szolnok megspórol évente talán 20-25 millió forintot, az ország meg 1,5-2 milliárdot. Ám lehet, hogy ami visszajön a réven, az elmegy a vámon.
Az önkormányzati képviselőség ugyanis nemcsak abból áll, hogy a honatya havonta egyszer megjelenik a testület ülésén, úgy tesz, mintha olvasta volna az előterjesztéseket, majd nyomkodja a szavazógombot. Ha a képviselő komolyan veszi feladatát, akkor próbálja megismerni a választóit, mert csak így tudhat azokról a problémákról, amelyeket, tisztségénél fogva, neki kellene a város elé vinnie. Mindezek mellett a város napi ügyeiben is illene valamilyen szinten otthonosan mozognia, hiszen döntéseket kell hoznia. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy kiismerje magát az államigazgatás bugyraiban, a jogszabályok rengetegében, az emberi erőviszonyok hálójában. És akkor még nem tett eleget a kötelező meghívásoknak, nem volt szakbizottsági ülések felkészült résztvevője, sőt, nem olvasta a napi- és hetilapokat, amelyek kitekintést és ötleteket adhatnak. És hosszasan lehetne még sorolni az elvárásokat.
Mondhatjuk persze, hogy hát ezért fizetjük a képviselőinket. Meg mondhatjuk azt is, hogy aki erre vállalkozik, az akár ingyen is csinálhatná. De miért is?
Szerintem abból kellene kiindulni, hogy az önkormányzati képviselő helyettem csinál meg valamit. Helyettem, helyettünk dönt a közös ügyeinkben, őrzi a közös kasszát. Tulajdonképpen szívességet tesz nekem, mert időt szán a közös dolgainkra, és ezért nekem ezzel nem kell vesződnöm. Igaz, a munkára ő ajánlkozott, amikor jelöltette magát. Én meg szerződést kötöttem vele, amikor rá szavaztam. Tegye helyettem jól a dolgát.
Sikeres képviselői munkát egy hetvenötezres városban, ahol eddig is négyezernél több polgár jutott egy egyéni képviselőre, munka mellett, eddig se nagyon lehetett végezni. Egy megfeleződő testületben, ahol az egyéni képviselőknek már hatezer ember gondjait kellene ismerniük, még nehezebb lesz. A képviselő két dolog között választhat: vagy biológiai szavazógép lesz, vagy mindent alárendel a testületi munkának, és felőrlődik. A kettő között pedig olyan félmegoldások vannak, amelyek senkinek sem jók. Sem a kínlódó képviselőnek, sem a választóknak.