Az ünnepek közeledtével feltűnnek a boltok polcain a használhatatlan gagyik. Az egyik szolnoki nagyáruház kínálja ezt a nívós ajtódíszt. Kínában készült. Lehet, hogy az ünnepekre érkező ufókat köszönti.

Idén januárban kellett megtámasztani a "Merengő Krisztus" baldachinját, mert félő volt, hogy összedől. Biztos az aggodalom okozza, de nekem úgy tűnik, mintha tovább dőlt volna. Hatalmas szégyene lenne Szolnoknak, ha a város három legrégebbi szobrának egyike azért pusztulna el, a frissen felújított Belvárosi Nagytemplom tövében - igaz, a hatvan éve megalázott Szentháromság szobrunkkal szemben - mert egy év is kevés volt a megmentéséhez.

Nem voltak védettek, sőt talán helytörténeti jelentőségük se volt túl nagy. Nekem mégis hozzátartoztak a József Attila lakótelephez és a Bálvány utcához, mert egy kicsit a környék jó fél évszázaddal ezelőtti születésére emlékeztettek. Miért volt "Jubileum" a lakásszövetkezet? Egyáltalán mi az a lakásszövetkezet? És ki volt Dr. Csanády, és miért nem viseli már a körút a nevét? Sorolhatnám a Szövterves kérdéseket is, de már nem nagyon fogunk feltenni ilyeneket. Mert két táblával kevesebb emlékeztet. Kár, hogy a hungarocell szörny ezeket is megette, és nem volt senki, aki eltette volna őket, mint Szolnok múltjának egy parányi darabját.

Unom magam, hogy még mindig képes vagyok bosszankodni Szolnok elképesztő állapotban lévő közterületi közműszekrényein. Amelyek körül felújítják a járdákat, rendbe teszik a parkokat, ezek meg maradnak a maguk igénytelen valójában. Különösen szép példány tanulmányozható a Baross és a Boldog Sándor István utcák kereszteződésében, a volt pártház tövében. Bár, ahogy a mögötte lévő raktárt nézem, nem lóg ki a környezetéből.