2025.08.27. (szerda)

A miért, a köldök és a művészfilm

A miért, a köldök és a művészfilm

Dátum:

Gyomorforgatóan naturalista, dermesztően aljas és nyomasztó. Szász János új játékfilmje rettentő nehéz 110 perc. A három főszereplő, a hentes, a kurva és a félszemű kamaradarabja, tele rengeteg jó jelenettel. Ám mégsem tudom megmagyarázni és megérteni, hogy miről szól ez az egész.

Lehet, hogy tévedek, de elméletem szerint a Tisza mozi, premier hétvégi vetítéseinek nézőszáma pontosan megmutatja egy-egy új filmmel szembeni várakozásokat. Így az, hogy Szász János friss alkotására – a szerdai közönségtalálkozótól eltekintve -, az első szolnoki vetítésen legalább harmincan voltak kíváncsiak, számomra azt jelzi: az rendező-forgatókönyvíró és a forgalmazó viszonylag jól előkészítették a film érkezését. Azt hiszem, vitathatatlan, hogy az idei év első, komolyabb, magyar filmpremierje régen látott reklámot – még tévében is futottak spotok -, és újságírói figyelmet kapott.

Látva azonban a filmet, abban már nem vagyok biztos, hogy ezek a beharangozók azt az előzetes képzetet keltették a majdani nézőkben, mint amit A hentes, a kurva és a félszemű végül nyújt. Szász új filmje se nem thriller, se nem magyar noir, se nem akció dús dráma, hanem egy veszettül kemény és nehéz művészfilm – és ezt a meghatározást itt nem feltétlenül pozitív értelemben használnám. Ha valaki esetleg azt várná – én belesetem ebbe a hibába -, hogy netán az eredeti Kodelka sztorit teszi elénk a rendező, valahogy úgy, miként a Köbli Norbert-Szász Attila páros Mágnás Elza történetét a Félvilágban, az szerintem ne váltson jegyet.

Szász János új filmje nagyon erős jelenetsorral indul, amiben a kurvát alakító Gryllus Dorka szolgáltatásait legalább tíz férfi veszi igénybe rettentő rútul és léleknyomorítóan. Gryllus csak az arcával, egyetlen szó nélkül, zseniálisan rakja elénk annak a szerencsétlen nőnek az életét, amiből csak az öngyilkosságba lehet menekülni. Szerintem filmtörténeti pillanatok, amiért minimum a legjobb színésznői alakítás díját kellene megkapnia Gryllus Dorkának. Még akkor is, ha a következő 105 percben a rendező által magasra rakott lécet nemhogy megugrani nem, de általában csak leverni sikerül.

Pedig zseniális az a vidéki telep, ahol Kodelka mészárszéke működik. Szinte a saját bőrünkön érezzük a hideg, saras világ kilátástalanságát, amiben csak a züllött pusztítást tudjuk beleképzelni, a szépet és a felemelkedést nem. Nagyon jók a szinte arctalan mellékszereplők, akik a kocsma és a mészárszék alakjait formálják. A filmekben sajnos ritkán foglalkoztatott Börcsök Enikő kocsmárosnéja is díjazásért kiáltana, ha sikerülne a filmből megfejteni, ő hová tűnik a történetből. Nagy Zsolt pedig, mint a félszemű Léderer Gusztáv borzasztó. Nem az alakítása, hanem az általa életre keltett gazember. Csak nem értem, miért. Mi is itt a sztori? Miről is akar szólni ez a film? Mit akar a rendező és egyben forgatókönyvíró kibogozni és elénk tenni három nyomorult ember életéből? Könyörgöm, miért készült el az a film?

Egyetlen magyarázatot – felmentést – tudok: azért, hogy Hegedűs D. Géza egy újabb szerepében mutathassa meg, hogy jelenleg ő a magyar színészkirály. Nemcsak azért, mert egy ilyen szerepért képes zsírszalonnára hízni. Hanem mert minden jelenetében elhiszem neki, hogy ő az a gazdag, régi fájdalmát aljassággal és pénzzel palástoló hentes, aki halálosan belezúg a félszemű által megmentett kurvába. És szúrják hason, fojtsák vízbe, feltámad mindaddig, míg a végül a halálos aktust meg nem kapja. Nehéz szavakat találni arra a profizmusra, alázatra és tudásra, amivel Kodelka Ferencet elénk rakja.

Ezért is fáj rettenetesen, hogy a film nem áll össze, nem megy sehová, nem mond semmit. Gyönyörű mozaikdarabok, amiket az elvont művész álcája mögé bújva, köldöknéző üzemmódban belehajigáltak egy nejlonzacskóba. Amibe a hentes akkurátus feldarabolása közben a néző majdnem belehány. Még szerencse, hogy hirtelen úgy lesz vége a filmnek, mint amikor a durcás gyerek felugrik, mert nincs kedve befejezni, amit elkezdett.

Eszembe nem jutna elvitatni a rendező kvalitásait. Még azt is el tudom fogadni, hogy nálam avatottabb kritikusok és esztéták végül a Szász-életmű fontos darabját látják majd ebben a 110 percben. Viszont mint egyszerű, földhözragadt, a történetmesélést szerető mozinéző senkinek se tudom jó szívvel A Hentes, a kurva és a félszeműt ajánlani. Csak, ha valaki jó hentest, kurvát vagy félszeműt akar történet és értelem nélkül látni a filmvásznon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Valami öregedés?

Örülök a Valami Amerika 3. sikerének, főleg azért, mert ez a kisebb, magyar tulajdonú moziknak is jó. Nem fogom azt mondani, hogy a prosztósága, a valóságtól való elrugaszkodottsága miatt ne nézzék meg. Csupán a bús férfi panaszait szeretném a film kapcsán előadni.

Várkonyi staféta

Jó színészek remekül játszanak egy izgalmas, szépen fotografált, jól megírt magyar filmben. A rendező sem hazudtolja meg magát, olykor kikacsint a XIX. századból. Nem kurzusfilm, nem történelmi dráma, hanem olyan mozi, ami miközben büszkeséggel tölt el, szórakoztat is. Kincsem a Tiszában.

Megkérdőjeleződő szavak

Kell-e bizonyítanom, hogy ez a recenzió az Eső legfrissebb számáról nem mesterséges, hanem hagyományos, azaz saját intelligenciával készült? Számít, hogy ki az írója egy jó irodalmi szövegnek? Elbizonytalanodtam. De talán Csukás István szövegeit még Csukás István írta.

Közelről

Mintha egy kétszemélyes színművet vittek volna vászonra, elsőre olyan a József Attila pszichoanalíziséről szóló új magyar film. Bosszantóan indul. Ám, ahogy megyünk előre a kezelés történetében, egyre hálásabb az ember, hogy olyan közelről láthatja a két főszereplőt, ahogy színházban soha.