A Mátyás király út egyik négyemeletes házának sarkán található egy 46 éves emléktábla, aminek a betűi mára szinte teljesen kifakultak. Pedig egy igazi korrajz abból az időből, amikor nemcsak a történelem és a művészet nagyjai kaphattak emléktáblát, hanem a kétkezi melósok is.

Az 1968-ban kihelyezett emléktábla a Mátyás király és a Liget út sarkán álló négyemeletes ház oldalán látható. Távolról már csak egy szürke tábla, a szöveget csak úgy lehet kisilabizálni, ha a szépen gondozott előkerten keresztül egészen a fal tövéig megyünk. Mivel ezt a lassan fél évszázados táblát képtelenség úgy fotózni, hogy a szövege olvasható legyen, inkább szó szerint, a sortöréseket is megtartva bemásolom a tartalmát:

„Emlékül

A KMP megalakulása 50. évfordulója alkalmából a munkasikerekben

élenjáró 1500 blokkos lakást összeszerelő SZOCIALISTA BRIGÁD-nak

1962-1968

Munkaérdemrenddel kitüntetett ezüst jelvényes szocialista

brigádvezető

Tamasi Mihály

ezüst jelvényes brigádtagok

Bata Miklós, Szakali Ferenc, Konfár József

Tari János, Farkas István, Bartus Mihály

Mrena József, Bodor Mihály, Csikós Sándor

Kemenczei Károly, G. Horváth József, Varga Bálint

Veres Ferenc, Ivicz József

Szolnok Megyei Állami

Építőipari Vállalat”

Érdemes sorra venni a felvésett szöveg tartalmát. A fiatalabbak kedvéért oldjuk fel először a KMP rövidítést. Ez a Kommunisták Magyarországi Pártját rejti, amit az első világháború után alapítottak, és amitől a hatvanas évek állampártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szívesen eredeztette magát. Erre utal egy másik, mára eltűnt városi emléktábla, ami az egykori pártház falán hirdette a KMP szolnoki szervezetének 1918-as megalakulását. A dátum miatt világos, hogy mire vonatkozik az 50. évforduló.

Az „élenjáró” szón is érdemes kicsit elidőzni, ami a korabeli szóhasználatban a legjobbakat, a legjobban teljesítőket illette. Talán néhányan még emlékeznek az Élmunkás tér és utca elnevezésekre.

Megmondom őszintén, hogy az „1500 blokkos lakást összeszerelő” szerkezettel kicsit gondban vagyok. Az biztos, hogy ezerötszáz olyan lakóház – amikre olykor használták a blokk kifejezést -, mint amin az emléktábla látható, 1968-ig nem épült Szolnokon. Sőt, azt is meg kell kockáztatnom, hogy a hatvanas évek elején lendületet kapó lakásépítési programban ekkorra 1500 önálló, emeletes házi lakás sem készülhetett el. A hatvanas évek végén ugyanis még csak tervasztalon létezett a Szolnok Ispán körúti házsor, a Széchenyi pedig még ott sem. Az egykori Ságvárin, a Tallinnban és bizony a vasútállomás környékén sem készülhetett el addig ennyi lakás. Inkább arra gondolnék, hogy a blokk kifejezés valamilyen építőelemre utalhat.

A nagybetűvel vésett szocialista brigád kifejezés is csak a húszon-harmincas korosztálynak lehet kuriózum a jelző miatt. Ezek ugye olyan munkaszervezeti egységek voltak, amelyeknek a konkrét feladatvégzésen túl némi ideológiai – és ne tagadjuk: szociális – töltetet is igyekeztek adni. Aki bármilyen nagyobb vállalatnál, szövetkezetnél vagy állami szervnél dolgozott 1989 előtt, az biztos, hogy tagja volt valamelyik – általában névvel jelölt – szocialista brigádnak. Érdekes egyébként, itt nem jelenik meg brigádnév, pedig valószínűsíthető, hogy volt.

Érdemes felhívni a figyelmet a Munkaérdemrend kitüntetésre is, ami a kor egyik legmagasabb, politikusoknak, művészeknek és egyszerű munkásoknak adományozható állami elismerés volt, aminek arany fokozata például azzal járt, hogy a kitüntetett gyereke automatikusan bekerült a választott felsőoktatási intézménybe. Sajnos a tábláról nem derül ki, hogy Tamási Mihály melyik fokozatot kaphatta korábban. Csak azt tudjuk, hogy a brigád tagjaival együtt a megyei ÁÉV (Államit Építőipari Vállalat) ezüst jelvényes dolgozói voltak.

Ha jól belegondolok, a táblára vésett férfiak közül néhányan minimum 64-65 évesek lehetnek, többségük pedig 70-80 vagy akár száz évvel ezelőtt születhetett. Remélem, jó egészségben élték meg az öregkort, és vannak még köztük olyanok, akik ma is büszkén mutogathatják unokáiknak, dédunokáiknak ezt a Mátyás király úti táblát. Ami bennünket, többieket leginkább arra emlékeztet, hogy volt idő, amikor a kiemelkedő kétkezi melóval is lehetett emléktáblát kapni.