Hónapokkal ezelőtt befejeződött a Pelikán hotel bejárata fölötti lépcsőjének az át- és beépítése. Így hónapok óta nincs a helyén az az emléktábla, ami a szolnoki gettó helyére is emlékeztetett. A fal, ahol tavaly még látható volt, most egy üzlethelyiségben van. De hol a tábla? Ami nem egyszerűen csak egy tábla, hanem egy fontos mementó is. Kinek lenne a dolga, hogy ez a tábla ismét látható legyen, és emlékeztessen? Az nem lehet, hogy már ekkora a baj a szolnoki fejekben!

Különleges street art alkotás díszítette néhány napig a Református templom előtti útszakaszt. Az ismeretlen művész, Bringatorzó című szobra azt a pillanatot ragadta meg, amikor a kiöregedett drótszamárra már senkinek sincs szüksége, és eldobják, mint a kivert kutyát. Csonkán, sántán, megbántva mutatja az elmúlást. Vagy lehet, hogy nem is szobor volt?

Eltelt egy újabb hónap. Újabb 20 nap, összesen 160 órájában, nagyjából 40 helyről közel 2 millió forint parkolási díjat nem szedett be a város, a minimum 50 millióba került, azaz havonta nagyjából 1 milliós kamatveszteséget termelő beruházásból. Szóval havi 3 milliónk megy pocsékba, mert valakik "jól dolgoznak". Ha így haladunk, még kampánytéma is lesz a Tabánban 2022 júliusában elkészült, de azóta is lezárt parkolóból. Mi lehet a titok, amihez nincs köze a havi 3 milliót fizetőknek?

Néhány funkció nélkül maradt oszlopnak új szerepet találtak az utcára üldözött dohányosok, a Madách utca elején, az egykori telefonközpont bejáratánál. Mert hová is lehetne itt dobni a csikket? A földre? Onnan egyszerűen össze lehet söpörni. A kukába? Az nincs a környéken. Valami saját kis csikktartóba? Az túl európai lenne. A legkézenfekvőbb helyre? Igen. Be kell gyömöszölni a cigarettavégeket a régi oszlopok tetejébe. Majd csak lesz velük valami.