2026.02.19. (csütörtök)

A „zsákutca” lámpái

A „zsákutca” lámpái

Dátum:

A gyalogos Zagyva-híd Városmajor felőli vége egy vakhíd, ami lassan fél évszázada nem vezet sehová. Annak idején biztos, voltak tervek az ottani lehajtóra. Gondolom, már akkor közvilágítás került arra a részre. Ami azonban jó ideje korláttal lezárt/elzárt/tiltott terület. Az utcai lámpákat viszont cserélni kellett. És talán a darabszám is adott volt. Mindez pedig felülírta a logikát és a józan gondolkodást. Így most van három lámpánk, amelyek olyan helyre szórják fényüket, ahová senki nem teheti be a lábát.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A köz szemete

Mit kezdhetett volna vele? Mármint a fittneszgépet vásárló, azt hazacipelő, tiszta otthonában felállító, a felesleges csomagolással szembesülő szolnoki. Időigényes edzésprogram lett volna a dobozt feldarabolni és hulladékudvarba vinni. Ebben az egyébként is szemetes, rendetlen városban az utcán jó helyen lesz – gondolhatta a szolnoki közterületek állapotán minden bizonnyal háborgó házisportoló. És bízhatott benne, hogy a köz költségén eltűnik a szemete. Miért ne, ha így is lehet?

Min csodálkozunk?

A legnagyobb magyarországi kisebbség bántására uszító felirat bő egy éve csúfítja Szolnok egyik „kapuját”, a vasútállomást. Az uniós forrás használatáról tájékoztató táblára festett szöveg minimum 2025 eleje óta nem zavarja a MÁV-ot, az uniós források elköltését felügyelő hazai kormányzati szervezetet, a helyben illetékes rendőrséget és Szolnok Megyei Jogú Város képviselőit sem. És csodálkozunk a politikai közbeszédben legalizálódó vállalhatatlan szavakon, jelzőkön és kijelentéseken?

Térdre utas?

A csak hason fekve elolvasható buszmenetrend a szolnoki Ady Endre úti buszmegállóban a 37-es járatra vonatkozik. Ami vagy nem létezik, vagy menetrendje érdektelen, netán ma már senki sem tájékozódik ilyen táblákról. Mert az ugye kizárt, hogy egy jórészt adóforintokból fenntartott szolgáltatót ennyire ne érdekelje az adófizető ügyfelei kényelme, vagy a buszmegállói állapota. Persze a hétrét görnyedve sem kényelmesebb tájékozódni. Marad a térdelés. Büntetnek vagy könyörögjünk?

Senkiföldje?

Tudom, hogy évek óta nem esett ilyen sok hó, és nincs annyi hólapát meg hómunkás, amivel mindenünnen el lehet takarítani a havat. Azt is tudom, hogy a hó eltakarítása alapvetően a tulajdonos feladata. Ezért is kell azt feltételeznem, hogy a Hubay út és a Kossuth tér találkozása senkié sem, hiszen ott tíz nappal az első hóesés után sem sikerült takarítani. A város főterének egyik bejárata egy latyaktenger, mert senkiföldje. Vagy csak nincs gazdája a városnak?