Nem ipari műemlék. Nem közpénzből épült. Lehetne magánügy is. De Szolnokon a megszűnő és tervszerűen elbontott cukorgyár még évtizedekig közügy lesz. Mert munkát adott.

Hogy a közterületeseket nem zavarja, azon egy ideje már nem csodálkozom. Azon viszont igen, hogy nincs ebben a városban egy műemlékes vagy építész, aki határozottan kimondaná: ez nincs rendben. Érthetetlen az is, hogy a Városházáról nem látszik: a százmilliókért felújított Kossuth térhez ez a tábla nem illik. Ez így a városmarketing legalja, a tér megmentéséért végzett minden eddigi munka szembeköpése.

Szolnok egykori korzóján, a Szapáry úton, a város két régi, de minden bizonnyal a legszebbek közé tartozó háza, az egykori Kádár-cukrászda és a Kindlovics-bazár között, az épületek közötti résből kibújt egy fa. Nem ma. Jó ideje növekszik, gondolom, gyökereivel, elbújt törzsével küzd a százéves falakkal. Hogy ki fog győzni? Ha tudnánk, kié is az a rossz helyen lévő fa, talán válaszolhatnánk. Így csak aggódhatunk, Szolnok lassan pusztuló múltja miatt.

Az itt látható fotó nem az április 13-án ide már felrakott fotó. Ez a kép augusztus 17-én készült. És mint visszakereshető, 4 hónapja nem zavar senkit a város közepén ez a szemét. Alig 10 méterre a Kormányhivatal és a Kormányablak bejárata mellett. Ugye nem az egyetértés jele, hogy még senkinek nem volt érkezése eltakarítani?