Azok a sárga drótüvegek talán már ötvenévesek is elmúltak. Akkor kerülhettek az egykori tiszaligeti TITÁSZ-üdülő erkélyére, amikor azt nem kevés társadalmi munkával megépítették. Jó ideje nincs már TITÁSZ, és társadalmi munka sem, ám azok az üvege még bírták. A Tiszavirág-híd mellett is 13 évig. Aztán történ valami. Fokozatosan és szisztematikusan múltidőbe kerültek. Nincs tanulság, nincs következtetés, nincs már sárga drótüveg.
Joggal feltételezhető, hogy Tiszavirág-híd karbantartásáért felelős városi cég munkatársai, a szolnoki rendőrség, illetve a helyi önkormányzat nincs tisztában a horogkereszt, az SS-jel és a második világháborús náci köszöntés jelentésével. Ezt bizonyítja, hogy három ilyen jel tavaly óta díszítheti a Tiszavirág-híd Liget felőli lábát. És itt van május elseje, lesz forgalom a Tiszaligetben, világgá kürtölhető Szolnok szégyene. Lemondásuk után történelemórát az illetékeseknek!
Hova visz egy olyan aluljáró, amiben úgy tűnik, évek óta nem járt takarító, ami érezhetően inkább mellékhelyiség mintsem közlekedést segítő építmény, amire tényleg igaz, hogy "sz*-nak, bajnak nincs gazdája"? De ettől még Szolnokon van. Elvileg a Tiszaligetbe visz vagy onnan a belvárosi Tisza-hídra. A miénk. De mégis kié? Nem lehetne, hogy neki is fájjon egy kicsit? Mert hová visz egy ilyen elhanyagolt aluljáró? A jövőbe?
Ausztriában így szokás. Vagy, akinek ilyen autója van, annak így kell, szabad, lehet. De hagyjuk meg annak a lehetőségét is, hogy a kiállított autókat parkoló autóknak nézte a Helyi Termékek Vására idején a sofőr. Persze az sem kizárt, hogy terméket hozott. Vasárnap délelőtt, amikor nem gond Szolnokon parkolni. Igaz, lehet is bárhogyan, mert rendőr nem járt arra. Nincs itt semmi látnivaló! A haza meg a parkolás osztrák rendszámmal is minden előtt.
Ismét úgy csinálunk, mintha valamit rendesen megcsináltunk volna. A torkolatnál lévő Zagyva-híd, az uniós Szolnoki Vár projekt részeként új lámpákat és korlátokat kapott, ami tényleg szép új ruhát kölcsönöz az idén 98 éves műtárgynak. De mi van a ruha alatt? És, ha egyszer lesz valahonnan pénz a kevésbé szem előtt lévő, de fontos részek felújítására, akkor mi lesz az új ruhával? Vagy mi vagyunk gazdagok, vagy az Unió hülye.
