2025.08.27. (szerda)

Apró bosszúságok

Apró bosszúságok

Dátum:

Az életem viszonylag nagy részét közlekedéssel töltöm. Nemcsak a munkám, de a létfenntartás és a kikapcsolódás is sokszor kényszerít helyváltoztatásra. Talán ezért is gyűlnek bennem az apró, közlekedési bosszúságok. Vagy azért, mert Szolnokon nem figyelünk egymásra?

Hallottak már olyanról, hogy megbüntettek egy gyalogost, mert szabálytalanul közlekedett a zebrán vagy a bicikliúton? Én még nem. Pedig olykor felmerül bennem erre az igény.

Mondjuk, amikor ott a széles – Szolnokon általában szürke kővel kirakott – járda, mellette a sárga csíkok közé fogott, vagy piros kővel megkülönböztetett kerékpárút. Mégis a kétkerekűek helyén lófrálnak a kétlábúak. Volt már részük ilyenben, mondjuk a Béres József sétányon, a Tisza parton? Esetleg okos szülők, nagyszülők pici gyerekeket is sétáltattak ott? És még nem is ez a legveszélyesebb. Mert általában egy kis csengetés, köhintés, elnézést kérés, és felszabadul a bringaút.

De, amikor bedugott füllel, zenét hallgatva futnak, sétálnak, vagy csak sietnek gyalogos társaink, akkor a frásztörés után néha tényleg rendőrért kellene kiáltani. Főleg, amikor „vakegér” módjára változtatnak irányt. Tényleg csak a tanulság kedvéért elevenítsünk fel egy fizikaórát! Hány méter kell egy bringásnak az észleléstől a teljes megállásig, ha nagyjából 20 kilométeres sebességgel halad? Vagy milyen sebességnél következik be a találkozás, ha egy futó 6-8 kilométerrel szalad neki, egy akár 25-30-as sebességre is képes bringásnak? Nehezítve a példát mondjuk a közlekedők és eszközeik súlyával. Nem lesz kellemes a találkozás. És ki lesz a hibás?

Hát nem a gyalogos. Aki lehet, hogy előtte épp egy autósra hozta a frászt. Mert úgy gondolta, a zöld és a piros csak két szín, és nem a lámpának, hanem saját szemének kell hinnie. Így nem érdekli, hogy a zebrához érkező autósnak esélye sincs az utca két oldalán álló házaktól látni, hogy valaki még át akar slisszolni a villogó zöld után. Vagy az egymásra merőleges zebráknál, a másodikon is, hiába piros a lámpa. Töltsenek el pár percet a Baross és a Madách utcák találkozásánál lévő lámpánál! Mintha, csak javaslatként működne ott a gyalogosoknak felszerelt lámpa.

Nem akarok ismét fizikával jönni, de számoljunk! A Madách úton elvileg 30 kilométeres sebességgel közlekedhetnek az autók. Senki sem így közlekedik, ami miatt néhány, a kereszteződésnél utolért autóba már bekopogtam. De ez csepp a tengerben. Szóval, milyen életesélyei vannak annak a gyalogosnak, aki semmibe veszi a pirosat, ha rosszkor van rossz helyen, mert éppen odaér egy sebességkorlátozásra nagyívbe tevő autós járgányával? És, ha már kiöntöm a bosszúságaimat. Tényleg egy atomreaktor összeszerelésével felérő bonyolult művelet olykor Szolnok belvárosának szűk utcáiban sebességet mérni? Rendőrileg? Ha csak egy gyalogost meg lehet menteni… Vagy ezekben az utcákban nem olyan jó a bevételi ráta, mint a főutakon?

Nem bántom a rendőröket. Láthatóan képtelenek ilyen apróságokra is figyelni. Mert az sem megy nekik, hogy a Tiszai hajósok terének Szapáry utca felőli végénél szabálytalanul parkolókat, komplex nyomozati cselekményeket alkalmazva leleplezzék. Így a forgalom elől elzárt területen és a járdán is nyugodtan lehet parkolni. Persze csak a dél-német autógyárak termékeivel. Ja, és NJV-s forgalmi rendszámú állami autókkal, ami azért a kivagyiság netovábbja.

Persze, nem biztos, hogy ezeket a dolgokat csak rendőrökkel lehetne megoldani. Bár, rögtön hozzáteszem, hogy az ostor a gyorsabb megoldás, a nevelés a lassabb. Mert miként lehetne nevelni azt a nagyon praktikus szülőt, aki úgy gondolja, hogy reggel háromnegyed nyolc körül ő egy pillanatra megállhat a Szegő iskola előtt, a Templom utcában. Hát tényleg csak kiugrik a gyerek, nehogy már sétálnia kelljen tíz métert, hát kit zavar ez? Amennyiben nem használja a visszapillantót, akkor tényleg senkit.

Vagy miként lehetne rávenni gyalogosokat arra, hogy persze, a zebrán mindig nekik van elsőbbségük. De olykor lehetnének udvariasak a feltorlódó autókkal. Mondjuk, a Gólya körforgalomnál. Ahol néha a Thökölyig ér a kocsisor vége, mert minden egyes autó elenged egy-egy gyalogost. Akik közül egyben sem merül fel, hogy megálljon, intsen és elengedjen pár autóst, hogy haladjon a kocsisor.

Na, a terápia megvolt. Ott folytatódhat minden, mint előtte. Majd, ha lesz apró javulás, azt is megírom. Addig élek és közlekedek.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Rendőreinket a zebráinkhoz!

Egyik este balhé volt az utcánkban. Amiben nem az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a balhézók milyen hangot engedtek meg a rendőrökkel szemben. Hanem az, hogy este tízkor azért kellett leváltani az először kiérkező járőrpárost, mert el kellett indulniuk Röszkére. Minden tiszteletem az övék.

Képviselői szerepzavar

Helyi képviselőket szerintem azért választunk, hogy helyettünk intézzék a település ügyeit, és nem azért, hogy hírügynökséget vagy hírolvasót játsszanak a világhálón. Az egyiktől azt kell megtudnom, hogy a nyáron vonattal is mehetek a Balatonhoz, a másiktól meg, hogy tűz volt a színházban.

Akkor most hogyan?

Tudom én - magamról is -, hogy szeretünk szabályokat szegni. Egy kis előnyért meg hülyének nézzük a törvénytisztelőket. Mintha boldogabbak lennénk attól, hogy a közös törvények ránk nem, csak másokra vonatkoznak. De azért nagyhangon magyarázzuk, hogy bezzeg máshol.

Élmény volt a reggel

Dobjunk fel a közösségi oldalakra valami vaskos poént, hogy az állami szerveknek már megint nem sikerül megbirkózniuk pár centi hóval meg egy kis széllel. Aztán bújjunk vissza a jó meleg paplan alá, és ott hallgassunk arról, hogy mi van a saját portánk előtt. Reggeli bukdácsolás Szolnokon.