Ez csak vicc lehet. Mert kizárt, hogy 2025-ben egy magára adó szakmunkás azt gondolja, hogy a városházával szemben, egy fára felkötözött tábla a megfelelő reklám. Szerintem valaki, valahol találta ezt a táblát, és jó ötletnek vélte, hogy az ellopott Sellő hűlt helye mellé kiteszi ezt a táblát. Vagy lehet, hogy így oldódik meg a Sellő rejtélye? Lehet, hogy fel csak kellene hívni azt a számot, és nem is a karosszériás venné fel. Az utcai vicceket olykor tovább kell gondolni.
Szolnok 900 éves jubileumát nem köszöntötte lemezzel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, miként tette két évvel korábban a 150 éves főváros esetében. Így nem marad más, mint 1975 slágereiből válogatni, amelyek közül némelyik akár a jubileumi év himnusza is lehetett volna.
A szlovéniai Bledi-tó környéke az a hely, ahol valószínű, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött valamennyi ország rendszámával találkozni fogunk. Trieszt pedig nekem az az olasz város, ahol a Monarchia minden városa visszaköszön a házakban. Eltávolodás.
Bő fél évszázaddal ezelőtt lehetett utoljára úgy látni a szolnoki Kossuth út 16. számú telken álló, egykori Népbankot, ahogy Danka István - szerintem 1972-ben - megörökítette. A fotó készítése idején még éppen a szolnoki helyőrségi művelődési otthon működött benne, hogy aztán Sztár legyen belőle.
A Baross utcai alternatív várakozásról írt cikk komoly hullámokat vetett. Egyik irány a "nekik mindent szabad", a másik a "hol vannak a rend éber őrei" megközelítés volt.
Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
