Enyhe kifejezés, hogy leesett az állam. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok szeretetét ennyire szépen és töményen sem tapasztaltam még. Irigylem azokat a gyerekeket, akik a Széchenyi piros iskolájában részesei lehetnek Kádár-Csomor Gábor rajzfoglalkozásainak. Van remény.
A szolnoki emlékezet sok létesítményt köt a 900 éves évfordulóhoz, miközben ezek közülük sokat jóval korábban kezdtek tervezni, nem egyet 1975 előtt átadtak, és olyanok is akadnak, amelyeket évekkel később avathattak fel. De legalább ennyire érdekes, hogy miért éppen 1975 lett a jubileumi év.
Az ország távoli pontjáról érkeztek Szolnokra azok az urak, akik valamikor a múlt század első éveiben az itteni agárversenyről küldték kézcsókjukat nagyságos Payer Gézánénak. Nem zárható ki, hogy a versenyre érkezők a képeslapon megörökített, akkor már legalább 10 éves Kaszinóban is jártak.
Babfilm, Utánam srácok, Holnap lesz fácán. Három azon magyar filmek közül, amelyek ugyanabban az évben kerültek a közönség elé, amikor Szolnok a 900 éves jubileumának a megünneplésére koncentrált. Szerintem sokan láttál akkor és később is a Gusztáv sorozat 4. évadát. Filmes kitekintő.
Amikor azt gondolod, hogy a szolnoki közlekedésben már nem tudnak újat mutatni, akkor a Baross és a Petőfi út kereszteződésében felbukkan egy szürke Polo, ami a Petőfiről érkezők előtt vár a pékségben vásárlókra. Szolnoknak nem több sáv meg új híd kellene, hanem szabályos közlekedők.
Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
