Egy vállalkozás vagy néhány száz szolnoki érdeke az előbbre való? Egy vállalkozásnak kedvez a város képviselőtestülete, avagy átgondolt, hosszútávú városfejlesztési politika mellett kötelezi el magát? Az előző szolnoki képviselőtestület szekrényéből kidőlt újabb ügy legkevésbé a szagról szól.
Kapkodtam a fejem a Bűntény a Kecskeszigeten bemutatóján, mert a Színműhely első sorából csak így láthattam az egymásra reagáló, de leginkább magukkal küzdő szereplők rezdüléseit. Az idei szolnoki évad legmélyebb drámája, ami az elején megszólaló, élő cimbalommuzsikával erősen indít.
A Postamúzeumban több képet is őriznek az 1932-ben átadott szolnoki postapalotáról. A nagyjából az egykori Baross utca 15-17. számtól készült, a főutcai homlokzatra koncentráló fotón egy olyan függőleges, külső felirat is látható, ami akár az első szolnoki fényreklám is lehetett.
A Szolnokra tervezett elektrolitgyárnak önkormányzatunk szempontjából már van egy haszna. Eltakar olyan ügyeket, amelyek amúgy minimum felháborodást válthatnának ki. Az idei költségvetés elfogadása után ugye letettünk arról, hogy Szolnok Európa Kulturális Fővárosa legyen?
A Szolnok valamikori VI. kerületének egy részét alkotó Czakó-kert meglepően sok elsőséget tudhat magáénak. Itt épült Szolnok első modern laktanyája, sportuszodája, felüljárója, de automata gépkocsimosója is. Ma a 402-es és a 32-es főutak, a vasút és a Járműjavító határolja.
Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
