Vessünk egy pillantást Szolnok térképére, mielőtt harcba hívjuk a helyieket a Csáklya utcai hídért! Gondolkodjunk reálisan a szolnoki Tisza-hidak folyamkilométerben mért távolságáról és eddigi építési üteméről. Hét oka van annak, hogy egy ilyen híd Szolnok közlekedésén miért nem segítene.
A talán soha el nem készülő Tiszaligeti strandfürdő esetében lassan nem az a legfontosabb kérdés, hogy miért csúszott az átadás, mennyi a számla végösszege, hanem az: miből fogja a város fenntartani és működtetni. Az ezzel kapcsolatos tervekre és hatástanulmányokra is nagyon kíváncsi lennék.
Szolnok belvárosában, a Sütő utcában működött a város egyetlen, állandó kertmozija, amit az akkori Ságvári körúti Vörös Csillag mozin keresztül lehetett megközelíteni. A nyolcvanas évek végén felszámolt szabadtéri mozi helyén volt aztán Szolnok egyik első autószalonja. A Nemzetire átkeresztelt Vörös Csillag filmszínház pedig a pláza megnyitásával zárt be. De már ennek is bő két évtizede. Hiába, jó ötlethez idő kell. Még ha közben az idő vasfoga meg is eszi a múlt maradványait.
Van olyan csapnivaló humorista, akiről állami emlőn hizlalt producerek elhitetik, hogy vállalható forgatókönyvíró, aminek következménye Demjén Ferenc életművének lábbal tiprása közpénz százmilliókból. A jegyet váltó közönség mellett csak a jobb sorsra érdemes színészeket sajnálom.
Legkorábban 1926 kora nyarán készülhetett ez a felvétel a szolnoki bíróság épületéről, ami akkor még a Gorove és a Werbőczy utca sarkán állt, és hivatalosan a Királyi törvényszék nevet viselte. A megyeháza erkélyéről készült kép különlegessége, hogy a Dózsa György útra is betekintést enged.
Elsősorban politikusoknak, továbbá nagy fehér, ötvenes férfiaknak és persze szülőknek is kötelezőolvasmánnyá tenném a Tilos az Á könyvek Hangulatjelentés című közérzeti novelláit.
Ez a fotó régebben készült – minimum 50 éve –, mint ahány éves a képen megörökített Tisza szálló, ami 1975-ben is még csak 48 éve működött. E soha postára nem adott lapnak a hátulján Szolnokot kétszer is köszöntik.
A nyár legforróbb ötven napjában Szolnokról megjelent cikkek 75%-a valamilyen bűnügy kapcsán említette a várost. A kultúra és a gazdaság együttesen nem érte el a 7%-ot. Hírünk az országban.
Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.
