A szolnoki Kossuth teret ábrázoló felvétel az előző századfordulón készülhetett. Akkor, amikor a szolnoki vasútállomáson már legalább öt vonal találkozott. És mégis, egy delizsánsz, azaz egy, a XVIII. század közepétől használt, utasok szállítására is alkalmas postakocsi áll a tér közepén.
Fel tudják idézni a szolnoki HEMO homlokzatát? A Várkonyi téri 18 emeletes lábához épített Szolgáltató házét? Ha igen, beugrik még pár lakóház, ami hasonló díszítést kapott. Apró csempe vagy mozaik? A szocialista városépítés kedvelt technológiája. Amit mintha mindenki felejteni akarna.
Szolnokon rendszeresen kerékpározóként, az Európai Mobilitási Hét helyi és országos rendezvényeit figyelve, az önkormányzati választási kampány idején beindul a fantáziám. Azt képzelem, a következő öt év akár a sokakat vonzó, komfortos városi bringázásról is szólhatna.
Már csak két ház áll azok közül, amelyek esetleg tanúi lehettek a Baross és a Thököly utcákat összekötő közterület ma is használatos elnevezésének. A második világháborúban szinte földig rombolt utca mai arca a hatvanas években alakult ki. A Mátyás király út egyben a 32 főút egy szakasza is.
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
