A zöld nyáriruhát viselő hölgyet a szolnoki Zalka Máté sétányon örökítették meg 1963 után, amikor már működött a Tisza-parti iskolasor első eleme, a város harmadik gimnáziuma. A modern épületen túl még állt a rendőr- majd tűzoltólaktanya, ami ekkoriban már napköziként működhetett.
Szolnok 1944-es bombázásait a 80. évfordulón annak ellenére sem sikerült elmesélni és megmutatni, hogy elvileg két intézményünk is illetékes lehetett volna. Aki mégis szeretné megérteni, anno mi is történt itt, az december végéig feltétlenül nézze meg Győrben a "24x a pokolban" című kiállítást.
Szolnoki otthonunk után jövőre nagyjából annyi építményadót fogunk fizetni évente, mint amennyit havonta mobiltelefon- és tévéelőfizetésre költünk. A plusz teher nem esik jól, de városlakóként elfogadom, hogy a közös kiadásokhoz hozzá kell járulni. Városi polgárként azonban követelnék is.
Két hónappal az új polgármester beiktatása után, Szolnok honlapján, a Városunkról link alatt az előző polgármester mosolyog. Van is oka rá. Ha másért nem, hát azért, hogy ilyen módon is megmutathatja, a június 9-ei voksolás ellenére ki az "úr" a városházán. Így az is érthető, hogy a Karácsonyi falu megnyitásáról vagy a légierő zenekarának koncertjéről miért "polgipillanatok" megjelöléssel posztol(nak helyette). Ha a fejedre szxxxxx-nak, akkor meg is érdemled. Ja, nem! Pontosítok: érdemeljük. Mert ez minden szolnokinak üzenet.
"Ha egyszer ötösöm lenne a lottón, biztos, nem így csinálnám." Szerintem a Prah nézőinek többsége ilyesmi gondolattal fog kijönni a Szín-Mű-Hely előadásairól. Pedig abban, amit Spiró György megírt, Márkó Eszter megrendezett illetve Mészáros István és Gombos Judit eljátszott, más is van.
Meg lehet sértődni, hogy a csak álmokban létező Csáklya utcai híd miatt nem indul el a bukott polgármester szentté avatási eljárása, de lehetne reális és fontosabb célokért is dolgozni.
Még csak 131 éve nevezik Kossuth térnek, Szolnok főterének azonban legalább ugyanilyen hosszú előtörténete is van. Keletkezése homályos, múltjának fordulópontjai viszont elmesélhetők.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a helyi demokrácia születésnapján a kormány azt hirdeti, hogy akár a reklámjukat is megkérdőjelezheted, lehetsz bármilyen, szükség van rád.
Mivel az elmúlt három évtizedben nem láttam a Csak beljebb, Jancsikám! című előadást, így nem tudom eldönteni, hogy a Szín-Mű-Hely új bemutatója remake, felújítás vagy új rendezés.
