Tudom, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, meg azt is, nem szégyen másoktól tanulni. Barcelonában kissé túlnyomják a graffitizést, ugyanakkor irigylésre méltóan kitalált a tömegközlekedésük. A kötelező turistamágnesek mellé pedig egy magyar vonatkozású szobra is beférhet.
A személyes történeteket kellene végre elmesélni. Amelyek ott járnak a világpolitikai döntések nyomában, és mint egy váltó, átállítanak és évtizedekre vagy örökre megváltoztatnak sorsokat. És befolyásolhatják olyanok életét is, akik kilencvenkilenc éve még gondolatok sem voltak.
Azt feltételezem, hogy ez Szigeti Henrik egyik első fotója, amit a Kereskedelmi Bank második emeletére költöztetett műtermének ablakából készített. Igen, Szolnokon járunk, valamikor 1907 táján. A képen az akkori Gorove utca és a Kossuth tér látható. A Városháza tornyai, kupolái a leginkább felismerhetőek.
Az ószolnoki állomás helyén végre megépülhet a vasúti skanzen. Legalábbis így tűnt 1989 májusában, amikor már a megyei napilap hasábjain is érezhető volt a változás. Az állampárt még próbált megújulni, de már nem volt KISZ. Viszont volt érettségi botrány, fűtés és komoly áradás a Tiszán.
Tizenöt-tizennyolc perccel is rövidülhet a menetidő a fővárosig a MÁV újításainak és menetrend módosításának köszönhetőn - kommunikálta a vasúttársaság. Szolnokról nézve ez azt jelentheti, hogy az első reggeli IC csak két-háromperces késéssel fog beérkezni a Nyugatiba.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
