Néhány év múlva talán megtudjuk, hogy ezekben a hetekben pontosan mi és miért történik a néhai Tiszamenti Vegyiművekben, és akkor majd minősíteni is tudjuk, kinek milyen szerepe volt ebben a játékban. Ma még csak elképedve és szorongva figyelhetjük az eseményeket.
Szolnokon is vannak olyan utcai kerékpártárolók, amelyekbe soha nem tenném a bringám kerekét. És olyanok is, amelyekhez szívesen hozzálakatolom a biciklimet. Úgy tűnik, bármilyen vacak hajlított fém kinevezhető kerékpártárolónak. Szubjektív szolnoki körkép bringamegállókról.
Szolnokinak, sőt talán ma már nyitott szemmel járó szolnokinak kell lenni ahhoz, hogy erről a legalább ötven évvel ezelőtti fotóról elsőre megmondja valaki, mi is látható rajta. Mert lehetne ez az épület akár egy üdülőhelyen álló szálloda, vagy valami elegáns hely frissen épült apartman háza, netán egy iparvállalat irodaháza. Mi azonban tudjuk, hogy ez az 1967-ben átadott szolnoki MÁV kórház.
Egyszerűen nem hiszem el! Nincs mentség és magyarázat. Mostantól vagy rettegünk az ilyesmit elkövető primitívektől, vagy felvesszük a harcot, és megmutatjuk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. A Tisza-part be van kamerázva. Az árvíz miatt nem sokan mentek le az utóbbi napokban a partra. A betűk alapján nem kezdők pusztítottak, tehát sokan ismerhetik őket a városban. Kíváncsian várom, mire jut a rendőrség. Vagy lesz-e valakinek annyi a pucájába, hogy feldobja őket. Büntetlenül nem maradhat.
A régi szolnoki Zagyva-híd vagy éppen egy alföldi tanya is látható azokon a Chiovini Ferenc képeken, amelyeket elsősorban az örökösök féltve őrzött kincsei közül válogatott Seress Zsuzsa. A Chiovini Galéria tulajdonosával a június 6-án nyíló kiállítás előtt beszélgettünk.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
