Tavaly novemberben írtam először erről a vállalhatatlan feliratról, ami a Várkonyi téri ABC melletti átjárót, de lényegében a bolt falát díszíti, és már akkor is több hónapja lehetett ott. Azt hittem, másnak is feltűnik, mást is zavar. De nem. Ez pedig azt is üzenheti, hogy a kijelentéssel egyetért a környék önkormányzati képviselője, maga a város, minden itt indulni akaró jelölt, de még a rendőrség is. Ami azért elég gyalázatos! A szégyen pedig továbbra is közös.
Ez most egy szentimentális blogbejegyzés lesz. Ami a tavaszról, az egyik kedvenc szolnoki fámról meg rólam szól. Nincs semmiféle mélyebb mondanivalója. És csak azért született, mert tíz év alatt először sikerült ennek a vérszilvának a virágzását elkapnom. Pár nap, és már nem ilyen lesz.
Szolnok IX. kerületében, a puskapor malom helyén áll a város egyik legrégebbi épülete, aminek története éppúgy kapcsolódik IV. Károly, utolsó magyar királyhoz, mint II. János Pál pápához. A Sarlós Boldogasszonyról elnevezett kápolna közkeletű neve városrészt is jelöl.
Az megvan, amikor az Üvegtigris harmadik részében, a büfé előtt Kamarás Iván azt kérdezi a lúzerektől, hogy "itt mindenki hülye"? Mire Reviczky Gábor azt feleli: "Itt? Itt, mindenki." Nagyjából ezzel az attitűddel érdemes beülni a Szigligeti mostani évadának ötödik darabjára.
E képeslappá lett fotó alján megörökített Moszkvics 403-as szerintem szabálytalanul, a zebrára ráhajtva fordult meg a négyes főút szolnoki átkelési szakaszán. Bár a hatvanas évek végi forgalmat elnézve, ez maximum a gyalogosokat és a kerékpárosokat zavarhatta. De persze más érdekesség is felfedezhető ezen a nagyjából fél évszázaddal ezelőtt készült fotón.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
