A Tiszavirág Fesztivál második napját Karácsony János, James nyitja a színház melletti Tisza színpadon. A Ferm, a Generál és az LGT egykori gitárosa ezúttal szóló produkciójával érkezik Szolnokra. Mint beszélgetésünkből kiderült, ezt sem volt könnyű a koncertnaptárjába illeszteni.
Az a hír járja, hogy a nyár végén újabb háború előtti ház tűnik el Szolnokról, hogy átadja helyét egy soklakásos társasháznak a belvárosban. Persze nem műemlék, helyi védettséget sem élvez, és jó állapotban sincs. Sokaknak fel sem fog tűnni a pusztulása. Csak szegényebbek leszünk.
Nem tudom meggyőzni magam arról, hogy bárhová, bármilyen reklámot ki lehet helyezni. Szerintem vannak helyek..., de ezzel mindig egyedül maradok, úgyhogy "örömmel" nézem, honnan került a város kocsmájába TV a VB-re. De, ha már ennyire igényes az úri közönség... A piros molinót kitakaró egykori hirdetőtábla helyén maradt kábelkígyó is csak engem zavar? Amíg valakinek baja nem lesz. Van gond, nem mondom...
Az utolsó emberevők, a rá bízott rabnővel megszökő fegyőr, egy tajtékpipáért folytatott per. Csak néhány azok közül a történetek közül, amelyek nem egy Móricz vagy Móra novelláskötetben, hanem A szolnoki törvényszék története a sajtó tükrében című könyvben jelentek meg.
Ez a kép nagyjából négy évtizeddel ezelőtt ott készült, ahol hamarosan a Tiszavirág Fesztivál Tisza színpada áll. Jelenleg Zounuk ispán hajózó alakja látható Lenin helyén. És hol van már a szolnoki Kilián György Repülőműszaki Főiskola, amelynek hallgatói Nagy Zsolt fotóján díszlépésben menetelnek?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
