Jó lenne tudni, hogy Szolnokon mikor ünnepelték először március 15-ét. Nem lenne jó, de hozzátartozna a múltunkhoz, ha tudnánk, az első ünnep után voltak-e évek, amikor egyáltalán nem esett szó róla. Az ünnepek nem a múltról, hanem a jelenről szólnak, és bennünk változnak.
Zombori Sándor egykori vízvezeték-szerelőről, valamikor a hatvanas évek elején, több fotó is készült a szolnoki Tisza-parton, illetve a régi belvárosi hídon. Megörökítették például a békás szökőkútnál is. Ez a családi albumból előkerült kép újra megnyitja a békás szökőkút dossziémat.
"Kezdjetek el élni! Kezdjetek szeretni! Ripacsok, színészek, az élet a tiétek." Szerintem az Anna and the Barbies együttes Márti dala című szerzeményének sorai adták a szikrát Sándor Pál legújabb filmjéhez. Aminek a sztorijánál jobbra sikerült a képi világa, a színészek játéka, és a feelingje.
Szolnok első vasból és betonból épült közúti Tisza-hídja az első újjáépítését követően is kedvelt képeslap téma volt. A mellékelt anzikszhoz használt fotó érdekessége, hogy a híd mellett annak a torkolathoz közelebb eső tövét is megmutatja. Ott, ahol ma a Tisza Evező Egylet csónakháza áll, egykor kiskerteket műveltek.
A Centrum-sarok. Az Árkád. A néhai Nerfeld-palota. Valamikor a Gorove és a Szapáry, aztán a Kossuth és a Ságvári, ma a Kossuth és a Szapáry utcák sarka. Hosszú évtizedekig Szolnok egyik legfontosabb kiskereskedelmi pontja, számtalan fotó és képeslap témája. A mai belváros elszürkült helye.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
