A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.
Egy hét Kánaán, színházrajongók ünnepe, helybe jött csodák. Elfogult színházrajongóként így tudom jellemezi az elmúlt hetemet, amikor 14 különböző produkciót nézhettem meg itt, Szolnokon. Lesz majd hivatalos díjátadó meg szakmai értékelés, ezt itt az én szubjektív díjkiosztóm.
Még nem kell a sorok között írni, de a szolnokiak már vagy újra tudnak a sorok között olvasni. VCSM-s kártyanaptárokról írtam, a Tiszaligeti strand emlékei közé kerültem.
A mai szolnoki Kossuth utca 16., 18., 20. és 22. számú telkei illetve a Szapáry utca 2. és a Baross út 1. és 3. ingatlanjai látszanak ezen az 1914 nyara előtt készült képeslapon, amikor a megörökített lovaskocsik még a Gorove utcán álldogáltak. De látszik egy ki tudja, mikor eltűnt dombormű is.
Nem először rendezheti meg a Szolnoki Szigligeti Színház az Országos Színházi Találkozót (OSZT). A frissen felújított és kibővített teátrumba 1991-ben Schwajda György invitálta meg a színházi szakmát, amelyik aztán a következő igazgató, Spiró György idején, 1992-ben ünnepelt Szolnokon.
A MÁV hangosbemondók szerint a vasút teljes területén tilos a dohányzás illetve az elektromos cigaretta használata. Ám minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Vannak dohányosok, akik a peron távolabbi részén szívják, mások a tömegben. Szolnokon egyiknek sincs következménye. Vasutas, rendőr ilyesmivel nem foglalkozik. Akkor viszont minek ez a szabály? Jó, a MÁV hangosbemondók sok más olyan dolgot is mondanak, amiknek nincs köze a valósághoz.
Négyezer, nyolcezer, tizenkétmillió, nem számszerűsíthető. Akik az elmúlt 16 évben egyszer is olvasták a blogSzolnokot március elején, talán sejtik, miről beszélek. Tizenhétbe léptem.
Ismerős? Furcsa? Mert valami hiányzik erről az 1981-es szolnoki fotóról, amit sem előtte, sem utána nem lehetett már így elkészíteni. A Nerfeld-palota már nem, az Árkád pedig még nem áll.
Szolnok Kádár-kori története akár az otthonteremtésen keresztül is elmesélhető. Sok régi és új szolnoki költözhetett új lakásba, azaz a mai lakásállomány jelentős része is akkor épült.
