Van ezen a képen valami zavaró. A fotó a Sólyom utcában készült. Tavaly tavasszal hetekig virított ugyanez a jel egy választási plakáton a Pólya Tibor utcában. Kíváncsi vagyok, itt meddig maradhat a falon. Nekem már az egy nap is sok!
Nincs kétségem afelől, hogy Szolnok legjobb helyen lévő étterme a Galéria a Tiszai hajósok terén. Egy olyan asztalnál ültünk, ahonnan az egyik ablakon kinézve az új gyaloghidat és a kérészes szökőkutat láttuk, míg a másik mögött a zsinagóga magasodott. Már a látvány miatt is érdemes beülni ide.
Nem tudtam, hogy Hruscsov járt Szolnokon. A Fehérház előtti egykori aluljáróról se gondoltam, hogy a hatvanas évek végén már létezett. És az Antal Imre vezette szolnoki szépségkirálynő választás sem volt meg eddig. Szerencse, hogy a közelmúlt krónikásánál, Nagy Zsoltnál, mindig volt fényképezőgép.
A Titkos sétány című cikk azzal kezdődött, hogy a Tisza és a Zagyva torkolatánál, a Guttenberg téri olajos házak előtt kivágták a hatalmas fákat. A téma meglehetősen nagy indulatokat kavart.
Belekötöttem egy fiatalemberbe, mert autóval közlekedett a Tiszaparti sétányon. Aztán rájöttem, hogy ő is belém köthetne, mivel én meg ott kerékpározok. Igaz, a táblák segítségével sem tudom eldönteni, hogy szabályos ez vagy sem.
Nem tudom, emlegették-e már annyiszor Szolnokot tévésorozatban, mint az RTL Bróker Marcsi szériájának első részében. Az alkotók nem akarták letagadni, hol játszódik a történet.
A szolnoki megyeházát és akkor még a Gorove út elejét ábrázoló lapot egy olyan katona küldhette Kispestre, aki két hónappal később már Kolozsváron állomásozott. 1940 nyarán.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
