Vannak színházi előadások, amelyeket nem a főszereplők visznek el a vállukon. És vannak produkciók, amelyektől semmi egyebet nem várunk, mint a könnyed szórakoztatást. A Szigligeti Színház Én és a kisöcsém című klasszikus operettjére mindkét állítás igaz.
Szolnok második legrégebben alapított középiskolája, egyben a város legöregebb szakképző intézménye a Közgé. A napokban ünnepli fennállásának századik évfordulóját. A százból négy évről nekem is vannak emlékeim. Lányiskola, Soltvadkert, Balatonrendes, Commodore 64, 75 éves.
VENDÉGPOSZT: A tavaszi Esőt Jurkovics János mutatja be a BlogSZOLNOK olvasóinak. Az írást Győrfi Sándor képei illusztrálják, ahogy az idei Eső első számát is. A helyi irodalmi folyóirat ezúttal Serfőző Simonnak szentel nagyobb teret.
A kötelező olvasmányokkal küzdők kedvenc könyve volt egykor a 77 híres dráma, a 44 híres eposz és a hasonló zanzák. Nem kellett végigbogarászni több száz oldalt egyetlen sztoriért, mert ugyanekkora terjedelmen több tucat történetet is megismerhettünk. Az Acél-sodrony is ilyen.
Nekem az a hobbim, hogy csinálom ezt a blogot. Akit zavar, az nem olvassa, nem vesz róla tudomást, akit meg érdekel, időnként rákattint. Talán nem bosszantok senkit. De ugyanezt nem tudom elmondani arról a hobbi motorossal, aki a Baross utcán egykerekezik.
A Szolnok 900 jubileum ötvenedik évfordulója után is lehet folytatni ezt a négy éve kezdett sorozatot, hiszen a jubileumi év előtt és után is voltak történések és készültek emléktárgyak.
Két új gumicsont már van, amelyeket ciklusa végéig rágcsálhat Szolnok 17 tehetetlen embere a városházán. A ciklus harmada lassan eltelt, de majdan vizsgálható „ügynek” semmi nyoma.
A menekülő svájciaktól gyermeke német tanulását féltő riportalany, vagy a svájci polgárháborúról tudósító színesbőrű riporterek legalább annyira szólnak rólunk, mint a svájciakról.
Talán cáfolható, hogy 1980-ban örökítették még az egykori 1-es ABC-t. Annyi azonban biztosan hozzátehető, hogy a fotós télen, szombat délután vagy vasárnap dolgozott az 1-es parkolónál.
