Szolnok kapuja így fogad és ezzel a képpel búcsúztat. A szolnoki vasútállomás a megvalósult Balkán. Elnézést! A posztszovjet köztársaságokat alulmúló színvonal. Nemcsak a rongálók miatt. A működtetők igénytelenséges is sokat hozzátesz.
Néha úgy érzem, Magyarországnak nem véletlenül H a jele. Mintha mindig, mindenkinek, mindent egyszerűbb lenne hárítani, mint megoldani. Sokszor úgy tűnik, mindenki kegyet gyakorol azzal, hogy dolgozik, azzal, hogy szolgáltat.
Az e rovatban már oly sokszor emlegetett Szigeti Henrik felvételét 1900. szeptember 14-én küldték el Szolnokról a Bihar megyei Sápon élő Bujdosó Gizike úrleánynak. A fotó nem sokkal korábban készülhetett.
A Tabán utolsó, eredeti lakóházát szeretné megmenteni Tokai Attila és csapata. Céljuk, hogy a meglévő Tájház mellett a városrész emlékeit bemutató "múzeum" jöjjön ott létre, majd esetleg egy harmadik ház bekapcsolásával életre kelljen a Bohém Tabán.
A Közgében egy faliújsággal kezdődött. Aztán a városban a Fyrkalappal, később a fővárosi Most-tal folytatódott. Kellett hozzá rengeteg nagyszerű ember, a rendszerváltás és egyfajta technikai forradalom. Húsz éve indult a SZO-FI, azaz a Szolnoki Fiatal. Személyes sajtótörténet.
A szolnoki megyeházát és akkor még a Gorove út elejét ábrázoló lapot egy olyan katona küldhette Kispestre, aki két hónappal később már Kolozsváron állomásozott. 1940 nyarán.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
